Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

165 csak vár, vagy még inkább váreleje (glacis), mely az ádáz ellenséget az örökös tartományoktól, Német- és Csehországtól távol tartotta, melyet a hazafiak vérük hullásával védelmeztek, de hogy megmaradjon, a szomszé- doknak is érdekében állott. Adtak tehát — annyit, a mennyit — pénzt, katonát a magyar várak védelmére. De a katona idegen volt, idegen tisztek és a császári fő hadi tanács alatt állott, mely az egységes védelem szempontjából a magyar katonaságra is kiter- jeszté hatalmát. A csá- szári kamara is, mely a pénzt adta, sok minden- félébe bele avatkozott. Még a legsarkalatosabb jogok is szüneteltek. A szabad királyválasztás joga minden trónválto- zásnál kérdésessé lőn; de megvédték. A ná- dori méltóság azonban a „sánta" Báthory halála (l53°) huszonnégy évig betöltetlen maradt, s utódjának, NádasdyTa- másnak (1554 — 1562) halála után ismét 44 évig kinevezett királyi helytartók — egyházi férfiak — kormányoztak a nemzet által választott nádorok helyett, köztük Draskovich György kalocsai biboros érsek (1585—1587), Fráter György unokaöcscse és magyar író, ki a magyar egyházat a tridenti zsinaton képviselte, s a kinek tanácsára Miksa király utódja, Rudolf (1576—1608) a jezsuitákat ismét visszahívta az országba (1586). Ez alkotmányos sérelmeknél még nagyobb baj volt Magyarországra nézve a törökök folytonos rablása, a török hatalom folytonos, bár kisebb Oláh Miklós.