Seite - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

169 és szeszélyes Zsigmond, kiben az olasz műveltség mellett a kis olasz prin- cipéknek nem egy vonása is megvolt, vérbe fojtá az ellenzéket, mely a töröktől nem akart elszakadni. Ingatag természete azonban nem tudott egy czélnál megmaradni. Majd akarta, majd nem akarta, majd átengedte Rudolfnak, majd megint vissza akarta venni tőle az erdélyi fejedelemséget, és minden lépésével kimondhatatlan bajba és zavarba sodorta hazáját. Báthory Endre. A. A bibornok nagy zászlója. B. A bibornok pecsétje. C. A bibornok másik nagy zászlója. D. A bibornok paripája. E. Bíbornoki kalap. F. Báthory Zsigmond zászlója. G. A bibornok kardja. H. Erdély kulcsai. /. Komis Gáspár zászlója. K. A bibornok buzogánya. így történt, hogy mikor már Erdélyt Rudolf királynak átengedte, azután ismét visszatért (1599 márcz. 17): a fejedelemséget unokatestvérére, a Lengyelországban, Báthory István király szeme előtt nevelkedett 33 éves Báthory Endre ermelandi bibornok-püspökre ruházta. De ez ellen föltámadt Havas-alföld vajdája, a „vitéz" Mihály, a románoknak e legnagyobb nevű hőse, ki eddig Báthory Zsigmondnak szövetségese volt a török ellen. A szé- kelyek, János Zsigmond kora óta ellenségei minden erdélyi fejedelemnek, kik őket rendes adózásra törekedtek szorítani, hozzá csatlakoztak. Endre bibornok M. 22