Seite - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

170 Szent-Erzsébet és Schellenberg közt, Nagy-Szeben mellett csatát vesztett (1599 okt. 28) és Moldva felé futott, de Csíkban a határon, a Naszkalát hegyen a székelyek fölismerték, megrohanták és egy Ördög Tamás nevű székely baltával agyonütötte. Mihály vajda, .Zsigmond és Rudolf küzdöttek most Erdély birtokáért. Mihályt, bár szövetségese volt, mikor veszedelmessé válhatott volna, láb alól eltette Básta György, a császár és király hadvezére (1601 aug. 19). Zsigmond kibékült Rudolffal, véglegesen Csehországba vonult (1602 júl. 26) s ott, távol a hazától, fejezte be hét év múlva (1609) zaklató és zaklatott élete pályáját. 1602-ben egészen Rudolf birtokában volt az ország, de a császári katonaság és Básta György zsarolásai meggyűlöl- tették uralmát az erdélyiekkel. Ehhez járult a támadás, melyet Rudol/ ez idétt a reformatio ellen intézett. Mint a szabad királyi városokban földesúr és egyházi patrónus elrendelte, hogy a kassai Szent-Erzsébet egyházat, középkori építészetünk e remekét, melyet a protestánsok már 50 év óta bírtak, a székhelyéből kiszorúlt egri káptalannak adják át, és mikor a város ezt tenni vonakodott, katonai eró foganatosítá a királyi parancsot (1604 január 6). A protes- tánsok, a rendek többsége, feljajdultak és tiltakoztak a pozsonyi ország- gyűlésen vallásuk minden háborgatása ellen ; de válaszúi Rudolf az országgyűlés felterjesztett 21 czikkelyéhez a 2 2-iket csatolta, melyben a tiltakozókat, „kik sem magukat, sem hogy miféle hiten legyenek, meg nem nevezték14, megpirongatta, és megújította mind azokat a törvényeket, melyek a katholikus hit oltalmára s a protestantismus elnyomására hozattak (1604 május 1). A protestánsok már az országgyűlésen emlegették, hogy ha a béke megbomlik, nem ók lesznek annak okai. Őszre kitört a fölkelés. Vezérévé Bocskay István lón, Báthory Zsigmondnak anyai részről nagybátyja, ki eddig, nem válogatva az eszközöket, mindig öcscse politikáját támogatta, Rudolfnak híve volt; de most, mint protestáns, mint a tényekkel számoló politikus, ki úgy vélte, hogy Rudolf Erdélyt meg nem tarthatja, vagy ha megtartja is, nem boldogítja: az ellenzékhez csatlakozott. A császári, királyi zászlók alatt szolgáló hajdú sereg hozzá csatlakozott és német baj- társai ellen fordúlt. Nov. 12-én Kassa már Bocskay kezében volt, kit Erdély és nem sokára (1605 febr. 21) a szerencsi gyűlésen (1605 ápril 20) Magyar- ország is, fejedelmévé kiálta ki. Hadai, melyeknek csatadala a Luther-féle: „Erős várunk nekünk az Isten!" kezdetű ének volt, még a Dunán is