Seite - 183 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

183 közt abban az alkotmányos keretben, melybe a bécsi béke helyezte, de katholikus formában és a Habsburg-házhoz ragaszkodva, megtartsa, sót, ha lehet, valami módon Erdélylyel is gyarapítsa. Mint nagy jószágszerző s a legnagyobb vagyonú magyar család megalapítója, sokban hasonlított I. Rákóczy Györgyhöz, és talán ez is volt oka, hogy egymásnak nemcsak politikai, de személyes ellenségei is voltak. Midőn Rákóczy 1644 február ele- jén Magyarországra tört: karddal álltak szemben egymással. A harcz vál- tozó szerencsével és foly- tonos alkudozások közt folyt. Végre mikor 1645. évben a svéd Torstenson Bécsig nyomúlt s Brünnt ostromolta, de a porta rossz szemmel kezdte nézni, hogy Rákóczy had- járatot folytat a császár ellen és III. Ferdinánd is a szenvedélyes, akadékos- kodó Esterházy helyett higgadtabb kezekbe tette le a békekötés művét: a megegyezés létre jött a király és fejedelem közt, és a békét Linzben 1645 deczember 16-án megkötötték, de azt Esterházy Miklós, ki 1645 szep- tember 11-én meghalt, már nem érte meg. Rákóczy a tokaji, tarczali, regéczi nagy uradalmak mellett azt a hét vármegyét kapta, melyeket már Bethlen Gábor birt, de úgy, hogy Szatmárt és Szabolcsot még fia is birja, s a szatmári vár Erdélynél maradjon mind- addig, míg annak fejedelmi székében a Rákóczyak ülnek. A vallás ügyére nézve pedig a bécsi békét, az 1608-iki törvényeket világosabban, részle- tesebben kifejték. A protestánsoknak, még a jobbágyoknak is megengedték Esterházy Miklós.