Seite - 187 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

187 a nemzet kebelében szunnyadt. Bár első ifjúsága Pázmány Péter szeme előtt folyt le, s ő maga is buzgó katholikus volt : kölcsönös méltányosság alapján békét akart a protestánsokkal az országban benn ; kifelé pedig benső szövet- séget a protestáns Erdélylyel, melynek fejedelmi székén, úgy látszék, a Rákóczy-ház tel- jesen megszilárdúlt. I. Rákóczy Györ- gyöt követte fia, II. Rákóczy György (1648), ki hét éves kis fiát, I. Rákóczy Ferenczet is fejede- lemmé választatta (1652 február 18). De épen Erdélyből jött új veszedelem. II. Rákóczy György minden áron el akarta nyerni a len- gyel koronát, mely- nek fénye Báthory István óta már nem egy erdélyi fejedelem szemét kápráztatta. A svédekkel szövet- kezve , a magyar kormány lebeszélése daczára, Lengyelor- szágba tört, de ku- darezot vallott, és seregét elvesztve, kénytelen volt hazatérni (1657). A porta, mely eleve nem tudta és később határozottan megtiltotta a Lengyelország ellen való támadást, letette őt és rájok parancsolt az erdélyiekre, hogy válaszszanak más fejedelmet. II. Rákóczy György ellentállott és irtózatos pusztúlást zúdított ezzel hazájára. Török, tatár, moldvai, oláh hadak (1658 aug.) a Barczaságtól kezdve Nagy-Váradig 24* II. Rákóczy György.