Seite - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

102 ugyan nem tudta, nem is igen akarta megtartani (1664 június 30); de Szent-Gotthárdnál, midőn a török a Rábán át akart törni (aug. 1), a nagyvezért úgy megverte, hogy az Vasváron azonnal békét kötött (aug. 10). Különben is a béke kedvező volt a törökre nézve. Birtokában hagyta Ersek-Ujvárt s a mit Erdélytől elfoglalt: Lippát, Lúgost, Karánsebest, Nagy-Váradot és vasallusát, Apaffy Mihályt, elismerte erdélyi fejedelemnek. Bécsben készséggel kaptak az alkalmon, hogy a török részéről fenyegető veszélyt elhárítsák, mert nyugoton már nagyra emelkedett a franczia hata- lom, mely XIV. Lajos alatt a Habsburg-ház hatalmának megtörését tűzte ki főczéljáúl. Keleten, Magyarországon — mondák — néhány megye, nyugoton a császári korona forog a koczkán. De a magyaroknak Magyarország volt a legfontosabb. Mikor reményeiket, melyeket Zrinyi Miklós győzelmei magasra fokoztak, a vasvári béke megcsalta, kezdtek más eszközökről, önsegélyről gondoskodni. Zrinyi Miklós ugyan a király és haza nagy kárára férfikora delén — 46 éves volt — meghalt; vadkan ölte meg egy vadászaton (1664 nov. 18); de elvtársai: Wesselényi Ferencz nádor, ki 30 évnél tovább harczolt különféle téren az uralkodó házért és a katholikus vallásért ; Nádasdy Ferencz országbíró, Esterházy Miklós veje s az országnak egyik legeszesebb és leggazdagabb férfia, és Zrinyi Péter, bátyja után bán, és hós, mint ő, de nem higgadt, nem önzetlen, nem államférfiú, — mint „az országnak első oszlopai", szövetkeztek (1666 decz. 19), hogy „Magyarország és a magyar nemzet veszedelembe jutott állapotának" „valami szabados uton eleit" vegyék, „nehogy végső romlásra" jusson. De az eszközökkel, sőt még a czéllal sem tudtak tisztába jönni. Francziaország és Törökország közt haboztak, de sehol sem tudtak semmire sem menni. Wesselényi halála (1667 márcz. 27) után magán érdek elválasztá Zrinyit Nádasdytól. Nádasdy vissza- vonúlt. Zrinyi, hogy Bécsben befolyást szerezzen, mindent bevallott. De, mikor látta, hogy azért mégsem hallgatnak szavára, egy kalandos horvát kapitánya tanácsára Törökországba küldött segítségért, követének hazug, vérmes híreire 1670. év tavaszán fegyvert fogott, hogy némely országos sérelmeknek orvoslást szerezzen és a maga számára engedményeket csikarjon ki. Magához vonta sógorát, Frangepán Ferenczet, és vejét, 1. Rákóczy Ferenczet, ki atyjának halála után anyjával, az utolsó Báthory-sarjjal, magyarhoni jószágaira vonúlt és katholizált, és most a felvidéken kitűzte a felkelés zászlóját, melyhez a tiszai megyék azonnal csatlakoztak. Horvát- országot azonban nem tudta magával ragadni Frangepán, és maga Zrinyi,