Seite - 193 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

193 mikor a császári hadak Csáktornyához közeledtek, Frangepánnal önkényt Bécsbe sietett (1670 ápril 18). Felszólítására Rákóczy is azonnal letette a fegyvert, és a fölkelésnek, alig hogy megkezdődött, úgy szólván vér nélkül vége lett. De azért a felvidékre mégis német sereg ment és városait, várait ellenállás nélkül megszállta. Zrínyit, Nádasdyt, a kit pottendorfi várában szintén elfogtak (1670 szept. 3) és Frangepánt idegen bírák, idegen tör- vények szerint Bécsben halálra Ítélték. Zrinyi, nevéhez méltóan, mint hős, Frangepán, család- jának utolsó sarja, kese- regve Német-Ujhelytt, Nádasdy pedig vallásos önmegadással Bécsben a városházán fogadták a halálos csapást (1671 ápril 30). I. Rákóczy Ferenczet megmentette buzgó katholikus anyja, Báthory Zsófia és a jezsuita befolyás. A moz- galom több részese, ve- zére, mint az abaújvár- megyei Szuhay Mátyás, a borsodi Szepessy Pál, a szatmári Kende Gábor és Gyulafy László, a trcncsénymegyei báró Petróczy István török földre vagy az erdélyi részekbe, Apaffy Mihályhoz menekültek ; másokat elfogtak, Pozsonyba vittek, s a bíróság elé állítottak, mely az indigena gróf Rottal János elnöklete alatt magyar tagokból alakúit. Mindannyiát fej- és jószág- vesztésre ítélték; de halált — Zrinyiékkel egy napon — csak a zemplén- vármegyei református táblabíró, Bónis Ferencz szenvedett, ki ugyan a fölkelésben nem nagy szerepet játszott, de a bíróság előtt büszkén és keményen viselte magát. M 2ó Wesselényi Ferencz.