Seite - 195 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

195 noha többsége már akkor a felső és alsó táblán katholikus volt (hisz néhány év múlva, 1687-ben beczikkelyezték a jezsuitákat és országos törvénynyel megerősítették Horvát-Tótországok statutarius jogát, hogy területükön nem szabad protestánsnak jószágot bírni), a protestánsoknak is tőn némi enged- ményeket : megerősíté a bécsi békét ; a templomokra nézve fenntartá a statusquo-t, s azok- ban a megyékben, melyekben már egy protestáns templom sem volt, mint Vastól kezdve fel a Kárpá- tok aljában Szepesig, némely helyeket je- lölt ki, a hol a refor- mátusok vagy evan- gélikusok új templo- mokat építhessenek. Azonban Thö- kölyinek és híveinek „az Isten dicsősége- ért, hazájuk szabad- ságáért fegyverben levő magyar urak- nak, nemesek- és vi- tézlő rendek w-nek, kik „evangelika val- lásukat legelőbbre helyezték", ez nem volt elég. Folytatták a harezot. XIV. Lajos tüzelte, a török pártfogolta őket és Thökölyit Magyarország királyává nevezte ki (1682 szept. 17). De Kara Musztafa nagyvezér Bécs alatt csatát vesztett (1683 szept. 12). Lipót teljes amnestiát hirdetett (1684 január 12). Thökölyi lépésről lépésre mind több tért vesztett a felvidéken. Mikor pedig a nagyváradi pasa, a török fővezér Sátán Ibrahim parancsára, elfogatta (1685 okt. 4), mert a török benne látta a béke akadályát és remélte, hogy ha Thökölyit Lipótnak kiszolgáltatja, vége szakad a háborúnak : Thökölyi hadai, elkeseredve a hitszegésen, mind 25- Nádasdy Ferencz.