Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

210 Miklós, ki 1686-ban Buda alatt harczolt, meg tudta győzni, hogy tennie kell valamit hazájáért. XIV. Lajos emberei akkor, a spanyol örökösödési bonyodalmak küszöbén, mindenfelé jártak-keltek, hogy szövetségeseket keressenek a Habsburg-ház ellen Magyarhonban is, a melyet már a vasvári béke óta a franezia király mindig elég sikerrel ámított. Rákóczy levelezni kezdett a királylyal, de elárulták, elfogták (1701 ápril 18) s Német-Új helyre vitték abba a börtönbe, melyben Zrinyi Péter szenvedett ; de ő megszökött (1701 november 7) és Lengyelországba menekült, a hol már Bercsényit is ott találta. Mikor 1703 tavaszán a felső-tiszai, szatmári, szabolcsi, beregi, adóval túlterhelt, elkeseredett nép fegyvert fogott : egy kis csapattal bejött, és kitűzte a Rákóczy-zászlót. Nem sokára hozzá csatlakoztak a tiszai részeken Sennyey István, később kanczellárja, Károlyi Sándor, szatmármegyei főispán, eleinte ellenfele, ki az első kuruez csapatot szétverte, és Andrássy György, annak sógora, a monoki Andrássy-ágnak ős atyja. Később állottak hozzá császári tisztek is, kik előbb ellene harczoltak, mint gr. Forgách Simon » vezérőrnagy, a mai 3. huszárezred első tulajdonosa, Esterházy Antal ezredes, a nádor unokaöcscse, és Bottyán János, a „vak Bottyán", huszárezredes, ki még 1703 nov. 15-én Zólyom alatt, a kuruez Ocskay Lászlóval hadaik színe előtt valódi homéri párbajt vívott, melyben Ocskay Bottyánt oldalba, Bottyán a kuruezot mellbe lőtte s mind a kettő súlyosan megsebesülve, lováról lehanyatlott, a hadak összecsapása pedig a kuruezok diadalával végződött. Nem múlt el egy év, és az ország legnagyobb része Rákóczyt uralta. Seregei Morvát, Ausztriát pusztították. Károlyi Sándor a bécsi Stuben- thorig lovagolt, és kuruezai a császári mulatóhelyen, a „Neugebäude"-ban, Lipót állatkertjét elpusztították, vadászó leopardjait lelődözték, és bőrüket kaczagányúl felkötötték (1704 június 9). Csak a déli részeken lakó ráczok kezdtek, folytattak, gyakran vesztükre, gyilkos harezot a kuruczokkal; a horvátok hívek maradtak a királyhoz, bár Rákóczy, anyjára hivatkozva, „ki után ő is horvát vér", fegyverre szólítá őket a „közös szabadság érdekében", és néhány vár és város, mint Pozsony, Sopron, Buda, Nagy- Szeben maradt meg mindvégig a császár és király birtokában. A kuruezok a szécsényi gyűlésen, melyet eleinte Pest mellé, a Rákosra terveztek, szervezték magukat (1705 szept. 16). E gyűlésen több főpap — köztük csak egy megyés püspök, az egri, Telckessy István — több főúr, a dunáninneni és tiszai megyék, több szab. kir. város lengyel módra „confoederatiót" kötöttek, rendes kormánytanácsot állítottak és Rákóczyt a