Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

212 „haza szabadságáért confoederált magyarországi statusok és rendek vezérlő fejedelmének" választották. Rákóczy, egészen a költő Zrinyi Miklós szelle- mében, mindenek előtt a villongó vallásfelekezeteket, a kuruezság kebelében is egymással farkasszemet néző katholikusokat és protestánsokat igyekezett, s nem siker nélkül, kibékíteni. Azután franczia tisztek segítségével rendes, nemzeti hadsereg felállításán fáradozott, szintén elég kedvező credménynycl, mert e hadsereg, időnként mindenestül majdnem 100.000 ember, a nagy nyilt csatákban ugyan rend szerint nem tudott megállani a császári seregek ellenében: de mindenütt, a hol személyes vitézség volt a fő, fenntartotta a magyar fegyverek becsületét, s mikor a háború lezajlott, a munkácsi vár „tróntermében" 163 elfoglalt zászló hirdette kivívott győzedelmcit. L Lipót, ki már 1705 május 5-én meghalt, és még inkább fia, a 27 éves József, őszintén békét akartak. Egy ideig Széchényi Pál érsek, a második nagy Széchényi, volt követük. Anglia és Hollandia, e két protestáns hatalom, mint a császár szövetségesei XIV. Lajos ellen, közben- jártak és tőlük telhetőleg előmozdíták a béke művét; míg viszont a franczia diplomatia mindent elkövetett, hogy azt meghiúsítsa, és — lehet mondani — czélt is ért. A béke meghiúsult főkép azért, mert a kuruezok az 1687-iki törvények eltörlését, Erdélynek, melynek fejedelmévé II. Rákóczy Ferenczet választák, különállását, és, ha a béke megköttetnék, annak kellő megtartása végett a két közbenjáró hatalomnak és más külső országoknak, Svéd- és Lengyelországnak, Brandenburgnak és Velcnczének a garantiáját követelték. A harcz tovább folyt és a confoederált statusok XIV. Lajos nyilatkozatára, hogy addig velük nyiltan szövetségre nem léphet, míg magukat az osztrák háztól függetleneknek nem nyilvánítják, 1707 június 14-én Ónod mellett a körömi mezőn kijelenték, „hogy Józsefet többé királyuknak el nem ismerik s a királyi szék mind addig üres marad, míg a jövő országgyűlésen királyt nem választanak". Történt pedig ez, miután június 6-án a Rákóczy ellen izgató Túróczmegye egyik, katholikus követét, Rakovszky Menyhértet nyílt ülésben agyon vagdalták, a másik, lutheránus követét, Okolicsányi Kristófot megsebezték, kivégezték (június 9-én), Túróczmegye zászlóját összetépték, pecsétjét széttörték s a megyét négy szomszéd megye közt felosztották. A függetlenségi nyilatkozatnak Esterházy Pál, mint nádor, ellent mondott és tiltakozásában felsorolta a főpapokat, főurakat, szabad kir. városokat — köztük Budát, Pestet, Szegedet, — melyek még a királyhoz hívek maradtak (1707 aug. 26).