Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

214 így hát ismét a kardnak kellett döntenie. A hadi szerencse I. Józsefnek kedvezett mind a francziák, mind a kuruczok ellen. De ő azért mégis békét akart Magyarországon. Országgyűlést hirdetett Pozsonyba (1708 febr. 29), de az ismételve félbeszakadt, és pedig 1709-ben a dögvész miatt, mely az országot irtózatosan pusztítá és Rákóczy hadait is majdnem teljesen meg- bontotta. Legtöbbet tett azonban a békére, hogy a szigorú és kegyetlen Heister Siegbert helyébe a császári sereg élére (1710 szept. 24) gr. Pálffy jános horvát bán, a győri hősnek szépunokája lépett azzal az utasítással, hogy igyekezzék békét kötni; oldalánál pedig b. Ebergényi László vezér- őrnagy volt, ki mindig híve a csá- szári háznak, most igaz magyar szívvel támogatta, erősí- tette Pálffynak bé- kés missióját. Már ekkor a kuruczok a Tisza felső vidékére szorultak, a honnan a felkelés nyolcz éve hogy kiindult, s azon ki vűl még csak Kassa volt birto- kukban, a melyet a cseszneki báró Esterházy Dániel védelmezett. Nevesebb vezéreik közül már csak Károlyi Sándor állott a sereg élén, a többi vagy meghalt, mint vak Bottyán, vagy lejárta magát. Károlyi kezébe tette lé Rákóczy Ferencz habozva, aggódva a béke művét és Károlyi a békealkudozást megkezdette s a sereg megegyezésével folytatta még akkor is, mikor azt Rákóczy, ki Lengyelországba ment (1711 február 11), hogy Nagy Péter orosz czárt a magyar ügynek megnyerje, megtiltotta (1711 márcz. 26) és ápril 29-én Szatmárott a békét meg is kötötte, melyet azután Pálffy vai együtt ő s a kurucz hadaknak magyarországi és erdélyi vezérei, képviselői (köztük a magyarországiak részéről: Perényi, Révay, Vay, Beleznay, Ocskay, Ottlik, Semsey, Ilosvay, Domahidy, Halász, Csajághy; az erdélyiek közül Barcsay, Teleki, Jósika, Vas, Rhédey, Haller, Gyulay, Kún,) aláirtak, a Károlyi Sándor és Pálffy János névaláírása.