Seite - 222 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

222 birtokos nemesekből kell őket választani, hogy a megyei földesuraktól semmi függésben ne legyenek. Az alispánra és szolgabírákra háromlott az igazságszolgáltatás nagy része is. Az alispán a szolgabíróval és esküdttel képezte az alispáni bíróságot ; a szolgabíró esküdttársával itélt, még pedig, ha a felek választották, a megye egész területén, nemcsak járásában. Volt még a megyének törvényszéke is, sedriája, mely az alispán előlülése alatt meghívott táblabírákból alakúit, időnként összeült és leginkább bűntető ügyekben itélt. A megye közönsége a maga összeségében a megyegyűlésen működött. A Károly-kori törvény meghatározta, hogy e gyűléseken minden nemes részt vehet, és hogy azokon jegyzőkönyvet kell vezetni és határo- zataikat partikuláris gyűléseken nem szabad megdönteni. A szavazás módjára nézve meghagyta a régi szokást, ez pedig Verbőczy elve szerint az volt, hogy a szavazatok „non numerantur, sed ponderantur", és nem a többség, hanem a pars potior és sanior az, a mely dönt ; s ez elvnél fogva, mely a század egész folyamában megmaradt és csak újabb időben lőn megváltoztatva, az urak, a tekintélyesebb elemek határoztak ; a nagyobb tömeg, a kis nemesség, a mennyiben megjelent, csak hozzájárult szavazatával. A honlakosok legnagyobb része, a paraszt, a jobbágy földhöz tapadt, szegény, birtoktalan volt. Legtöbb ügyét a földesúr intézte el, vagy maga, vagy úriszékén, melynek bíráit ő állította össze. A paraszt vagy polgár majdnem egy századig még nem is perelhetett saját személyében nemes ember ellen, hanem helyette a megyei tiszti ügyésznek vagy városának kellett föllépni. Szép gondolat volt egyébiránt, de gyakorlatban nem mindig vált be, hogy a jobbágy gondviselője, urával szemben védője, ugyancsak az uraknak, a nemeseknek összesége : a vármegye volt. Számtalan feladatának a vármegye tehetségéhez képest megfelelt. De a mit mindegyike tett, azt külön tette, mintha valamely külön, független kanton lett volna. Az ország szervezetének a szükséges egységet megadni, a közelből a törvények végrehajtására mindenütt felügyelni a királyi helytartótanácsnak lett volna feladata, mely főkormányszék, már mint rendes dicasterium, 1724 márczius 21-én kezdte meg működését Pozsonyban. Elmélet szerint a király képét viselte annak távollétében úgy, hogy ha a király az országba jött, működését csak annak külön felhatalma- zásával folytathatta. Hatáskörébe tartozott a legtágasabb értelemben vett egész közigazgatás, még az egyenes adó ügye is, mert a kamara főközege, szintén Pozsonyban, csak a közvetett adózással s a kincstári javak igazga-