Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

226 annak módozatait megállapítá és a Pragmatica Sancito néven ismeretes. Ebben III. Károly kijelenté, hogy a kormánya alatt egyesűit összes tartomá- nyok örök időre változatlanul együtt maradjanak, és az uralkodás, ha fiú- örököse nem marad, az elsőszülöttség rendje szerint mindig leányait és azok maradékait, ezek hiányában I. József leányait és utódjaikat, ezek után pedig I. Lipót leányainak utódjait illesse. Nem sietett azonban, hogy ez intézke- dését Magyarország részéről is elfogadtassa. Az ügy a második, 1722-ben kezdődő országgyűlésére maradt, miután már Erdély, ugyancsak 1722 márczius 30-án, a Pragmatica Sanctiót elfogadta. A legelőbbkelő magyar főurak mindjárt eleve helyesléssel fogadták volt a tervet. Az alsóbb körökben is mindinkább elterjedt ez a felfogás úgy, hogy az országgyűlés megnyíltával a rendek már általában készek voltak a leányági örökösö- dést önként felajánlani a királynak. A tiszai megyéket leginkább Károlyi Sándor, Rákóczy utolsó hadvezére hangolta erre; az országgyűlésen pedig a rendek első ülésében Szluha Ferencz nádori itélőmester, Rákóczynak sokáig, még a szatmári béke után is híve, tette meg az indítványt (1722 június 30), melyet azonnal elfogadtak. A főrendek hozzájárúltak és az országgyűlés határozatát fényes küldöttség vitte hírűi Bécsbe, III. Károly- nak a Favorita-palotába, a mai Thercsianum épületébe. A követség tagjai közt volt: Csáky, Erdődy, Nádasdy, Pálffy, Draskovich, Zichy, Károlyi, Révay, Széchenyi, Esterházy, Forgách, Batthyány, Szirmay, Berényi, Balassa, Hallcr, és — mint megyei követek — Matyasovszky, Eötvös, Meszlényi, Kencssey és Boronkay. Gróf Csáky Imre bibornok és kalocsai érsek volt a szónok, ki beszédében kijelenté, hogy az ország hálából fogadja trónöröklőűl el a Habsburg-háznak leány-ágát; e háznak köszöni felszaba- dúlását a török iga alól, tőle reményli törvényeinek és szabadságának fenntartását. E gondolat vonúl keresztül a törvényen is, mely a nemzet és király együttes akaratát megörökíté. Elfogadja a leányág örökösödését úgy, mint azt a Pragmatica Sanctio megállapítá; de biztosítja egyszersmind Magyarországot és kapcsolt részeit, hogy összes szabadságait híven meg fogják tartani az ausztriai ház jövendő örökösei. III. Károly életének legfőbb gondja volt, hogy a Pragmatica Sanctiót Európával is elismertesse és biztosíttassa. De mikor 1740 október 20-án meghalt, leányára, a 23 éves Mária Teréziára, ki a Budát visszavevő Károly herczeg unokájának, a lotharingi herczegnek s később toscanai nagyherczegnek, Ferencznek lőn nejévé, sokkal kevesebb birtok maradt,