Seite - 227 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

227 mint a mennyi e rendelkezés megállapításakor volt. Nápolyt, Szicziliát és Lombardia némely részeit a spanyol Bourbonoknak és Szárdiniának kellett átengednie (1735)- A passarovitzi béke vívmányait, a szerbiai, boszniai, oláhországi birtokokat pedig egy szerencsétlen török háború után, melybe Károly mint Oroszország szövetségese bonyolódott, a belgrádi béke (1739) vitte el, s utolsó éveiben még a pestis is végig járta az országot, mely egyedül Budán két év alatt (1738— 1740) hatezer embert szedett áldozatúl. Mária Terézia. Mária Teréziára a trónon súlyos helyzet várakozott. A garantiák, melyekkel atyja az ö örökösödési jogát biztosítani törekedett, erőtleneknek bizonyultak. A bajor választófejedelem, mint I. Ferdinánd leányának ivadéka s mint I. József leányának férje, igényt támasztott örökségének nagy részére. A porosz király hirtelen Siléziára tört és elfoglalta c tartomány nagy részét. A magyar koronázó országgyűlés 1741 május 14-én kezdődött Pozsonyban. Majdnem két század óta először történt ismét, hogy a ki magyar királylyá lett, nem volt római császár, vagy a világ ez első koro- nájának várományosa. Az új viszonyra nézve a rendek új követelésekkel léptek föl. Az elsőbbséget, melyet, legalább hallgatag, a római császár főméltóságainak engedtek, nem voltak többé hajlandók megadni az osztrák örökös tartományok főtisztjeinek. Magyarország, mondák, a dynastiának legnagyobb országa. Illik, hogy beleszólása legyen a közös ügyekre, a magyar ügyeket pedig kizárólag magyar tanácscsal intézze a királynő. Mária Terézia június 20-án érkezett Pozsonyba magyar ruhában; másnap, szólott először a trónról az ország rendeihez latinul, miután a kanczellár a királyi propositiókat magyarúl előadta. Négy nappal később megvolt a koronázás. A királyné magyar szabású ruhában, zöld selyemmel bevont, hat lovas hintón érkezett Szent Márton templomába. Előtte a melléktarto- mányok lobogóit egy Batthyány, Ghillányi, Esterházy, Erdődy, Balassa, Kollonics, Patachich, Csáky, Magyarország fehér zászlóját, a legnagyobbat valamennyi között, gróf Keglevich József vitte. Fejére a koronát Esterházy Imre, a „fráter Emericus", ekkor már esztergomi érsek, testileg ugyan megtört, de lelkileg még ép aggastyán tette. Azután a királyné, koronásán, fényes kísérettel, gyalog, majd kocsin a hagyományos körútra indult. A barátok templomában avatta fel a „szentelt" — aranysarkantyús — 29*