Seite - 228 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

228 vitézeket. Az irgalmas barátok temploma előtt esküdött meg, szabad ég alatt, az ország alkotmányára. A Duna-parton, a királydomb alatt, leszállt kocsijából, felült gazdagon, magyarosan felszerszámozott fekete paripájára, és felugratott a dombra, a honnan a hagyományos négy kardvágást a világ négy része felé, a királyi karddal megtevé. Riadó lelkesedés, vivát, „vivát domina rex noster44 — «éljen királyasszonyunk ! 44 — kisérte mindenfelé, de azért, mikor az ünnep elmúlt, a kellő megegyezés még sem tudott létre jönni a királynő s az országgyűlés közt. A rendek az ország belkormányzati, pénz- és hadügyi törvényes önállóságának biztosítására, kivívására, olyan magyar miniszterium-félét terveztek, de Mária Terézia vonakodott mindent úgy teljesíteni, mint kívánták. „Megtartom eskümet, melyet a nemzet jogaira tettem!44 mondá a királynő az ellenzék egyik legfőbb emberének, a bán, tábornok és ekkor országbíró Esterházy Józsefnek, kinek testvére, Antal, mint Rákóczy rendületlen híve, Rodostóban aludta örök álmát. „Tudom, hogy német minisztereim, általában véve, nem szeretik a magya- rokat. A magyar ügyekben tehát nem hallgatok rájuk; magam intézkedem; de a mit tőlem az ország követel, az a bizalmatlanság kifolyása!44 — „Nem44, — felelt Esterházy — „ellenkezőleg, a legfőbb bizalomnak jele az, hogy a mit az ország kétszáz év óta kér, mit pecsétes hitlevelek ígértek, de mi foganatba nem mehetett, azt most Felséged kegyelmességétől rcményli !u Ez alatt a külső veszély nőttön nőtt. A bajor választó, kinek Franczia- ország is segélyére sietett, már-már betört Ausztriába. Az osztrák sereg, mely Mária Teréziát védhette volna, csekély volt, szét volt szórva Olasz- országban, Belgiumban, vagy szerencsétlenül harczolt Siléziában a poro- szokkal. A bajor határ és Bécs közt nem volt számba vehető sereg, mely a betörő ellenségnek útját állhatta volna. A közel, közvetlen veszélylyel szemben még csak egy eszköz maradt: a magyarokhoz fordúlni, fölfedezni előttük a helyzet válságos mivoltát és Magyarország egész erejét vetni a hadi eldöntés serpenyőjébe. Mária Terézia kész volt erre ; de a német tanácsosok nem javallák, mert attól tartottak, hogy a magyarok, fölismervén a helyzetet, csak annál követelőbbekké lesznek. A királynő azonban ellenük határozott. Szeptember 11-én reggeli 11 órára fölhívatta az országgyűlést a királyi várba, mint szokás volt, ha királyi propositiókat terjesztettek elő. A királynő a trónon ült. Mellette a kanczellár állott, gróf Batthyány Lajos, a mai herczegi ágnak őse, és elmondta a királynő propositióját : Ellenség