Seite - 232 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

232 meghódoltak a bajor választónak és az uralkodóház örökös tartományai, Tirolt kivéve, Montesquieuvel szólva, mintegy elaléltan roskadoztak. A magyarok föllépése megfordítá a hadi szerencse kerekét. Az év végén Mária Terézia már visszatérhetett székvárosába. Két hónap múlva (1742 február 13) hadai Münchenben voltak. A porosz király, Siléziát megtartva, kibékült (1742). A harcz a bajorokkal, francziákkal tovább folyt, s e harczokban majdnem mindenütt a magyarok jártak elől. Gróf Nádasdy Ferencz, unokája annak az országbírónak, kit 1671-ben mint pártütőt Bécsben lefejeztek, genialis ügyességgel utat nyitott a Rajnán a „II. Mária magyar király" hadainak (1744 július 1), be messze Francziaországba ; gróf Batthyány Károly horvát bán pedig, családjában később az első herczeg, csekély számú magyar csapataival annyira kifárasztá II. Frigyest, ki újra Csehországba tört (1744 aug.), hogy a mikor a magyar-osztrák fősereg a Rajna mellől a csatatérre érkezett, a nagy király kénytelen volt eredmény nélkül Siléziába visszavonúlni. Ugyanekkor országgyűlés, országos tanács- kozás nélkül, másodszor is újra felkelt a magyar nemesség. A királynő ismét Pozsonyba jött (aug. 10). Szólt, és a magyar urak — a kik épen ott voltak, — Pálffy, Batthyány, Erdődy, Esterházy, Nádasdy, felbuzdúltak. A nádor a megyéknek írt: „Fegyvert kiáltok nagy dicsőségű édes Hazámnak és Nemzetemnek!44 És rövid időn sereg állott a morva és siléziai határszélen. Hiába kisérté meg II. Frigyes elvonni a magyarokat királyuk ügyétől. Az insurrectio, föllelkesítve gr. Esterházy József vezére által, bár köteles nem volt vele, még az ország határán túlra is kivonúlt Morvába, Siléziába, hogy megverekedjék a poroszokkal. Mindössze nyolez évig folyt a háború Németország nagy részében, Belgiumban, Olaszországban, le Genuáig és a Provence-ig, s Mária Terézia elvégre is szerencsésen megküzdött a veszélyekkel, melyek trónját fenyegették, és megtarthatá, Siléziát és némely olasz részeket kivéve, atyjának többi örökét. E győzelmének legnagyobb részét a magyar nemzetnek köszönhette a királynő. A magyar nemzet nem fukarkodott vérével a hét éves háborúban sem, melyben a királynő azt, mit az örökösödési háborúban a poroszok ellen elvesztett, vissza akarta szerezni. A háború második évében Hadik András altábornagy, kőszegi születésű, katona fia, 3000 emberrel, jobbára huszárokkal, szluini és gradiskai határőrökkel Berlin előtt termett (1757 okt. 16), a város egyik kapuját belövette, az eléje vonúlt őrséget szétszórta. A porosz királyi család s a katonaság Spandauba menekült. Hadik a város