Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

234 annak mutatta magát, minek maga magát nevezte bizalmas levelezésében: „jó magyar nónek, kinek szíve teljes teli volt hálával a nemzet iránt !tt Az ország integritása volt mindig az, melyet a magyar nemzet leg- inkább féltett, melynek helyreállítását mindig sürgette. Idő folytán sok rész elszakadt a magyar koronától, s idegen kormányzat alá kerültek kivált oly vidékek, melyeket aránylag nem rég foglaltak vissza a törököktől. E területeken új viszonyok keletkeztek, melyeket egyszerűen figyelmen kivűl hagyni nem lehetett. Különösen a XVII. század végén bevándorlott szerbek, önállóságra törekvő végbeli katona-nép, képezett statust a status- ban, és csak nehezen tudott a magyar állam keretébe beilleszkedni. Mária Teréziának hosszú uralkodása e tekintetben a sérelmeket úgy szólván mind megszűntette. Csak az erdélyi részek visszakapcsolása maradt végrehajtatlan ; de a királynő elismerte, hogy Erdélyt mint magyar király, a magyar korona jogán birja. A Maros és alsó Tisza mentében katonai végek voltak még abból az időből, mikor e folyamokon túl a Bánság Törökországhoz tartozott. Szerbek laktak itt egyes falvakban, a megyék kebelében, de nem a megyei hatóságok alatt. Az 1741 : XVIII. törvényezikk értelmében hét év alatt (1743—1750) megszűnt e végvidék s Csanád Arad, Bács megyék polgári kormányzata alá került. Szuboticza, Zombor és a péterváradi sánczból, a bácsmegyei szerbek főhelyeiből, Szabadka, Zombor, Újvidék szab. kir. városok lettek, és csak Tétel vidéke maradt meg néhány községgel katonai — csajkás — területnek, mint utolsó maradványa a régi naszádos hadnak, mely a XV. és XVI. század hadi történetében oly jelentékeny szerepet játszott. Ugyan e tájt megszűnt a kamarai administratio a Száva-Dráva közt, és a mai Slavoniában megalakúltak Pozsega, Szeréin, Verőcze vár- megyék (1745). A horvát megyéket is rendezte a királynő magyar mintára. Jobb közigazgatás végett 1767-ben a bán közvetetlen kormányzása helyett, bár a horvátok nem akarták, horvát kir. kormánytanácsot állított fel Varasdon; de már 1779 július 30-án, mint feleslegest, megszűntette, és teendőit a magyar kir. helytartótanácsra bízta. Szintúgy megszüntette a szerbek ügyeit kezelő udvari bizottságot a Deputatio Illyricát, s a Dcclara- torium Illyricumban (1779) biztosítá egyházi autonómiájukat, de az állami kormányzatot a magyar kanczellárra ruházta. Hogy útat nyisson a magyar kereskedelemnek, délnyugaton visszacsatolta a Zrínyiek és Frangepánok bukása óta Belső-Ausztriához tartozott adriai tengermelléket. Hozzá adta (1776) Krajnából Fiumét, 1779 óta a magyar szent koronának külön terű-