Seite - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

242 gyümölcseit. Ifjaink látták a világot, mívelódtek és kezdték mívelni az anyanyelvet is, magasabb szempontból, több ízléssel, mint eddig a nyelvnek többi szerény munkásai. Bessenyey György volt az első közöttük, ki a világ elé lépett. Müve: „Agisu tragédia, mely új korszakot jelöl a magyar irodalomban, Mária Teréziának van ajánlva, kinek trónörökös fia, József, a mit akkor nem minden magyar főúri családról lehetett elmondani, magyarúl tanult; s kinek másik fia, az akkor még csak 6 éves, korán elhúnyt Károly, 1751-ben az országgyűlés tisztelgő küldöttségével magyarúl beszélgetett. II. József és II. Lipót. Ujabb kor 1825-ig. Mária Terézia nem sokáig élte túl az egyetem beiktatását, a tanul- mányi ügy befejezését. Negyven évig uralkodott, mint Nagy Lajos, s meghalt 1780 november 29-én. Egy nappal halála előtt, miután már gyermekeitől elbúcsúzott, magához hívatta Esterházy Ferenczet, a magyar kanczellárt. „Esterházy, — mondá neki, — én meghalok ! Mondja meg nemzetének, hogy hálával emlékeztem meg róla utolsó perczemig!" Mária Terézia kormányzatában modernebb irányt követett, mint atyja. Fia, II. József, a XVIII. század fejlődésének még előbbre haladott eszméit képviselte. Míg a nagy királynő úgy szólván reális alapon állott s az államszerkezetben csak eszközt látott bizonyos közc/élok, közérdekek elő- mozdítására: II. József szemében, a XVIII. század szelleme szerint, az állam önczél, a leghatalmasabb, a legjótékonyabb intézmény volt, melytől függött minden, melynek tehát fel kellett áldozni mindent. Ö magát is csak az állani első szolgájának tekinté ; valójában pedig papja, apostola volt annak, lelkesült, rajongó, türelmetlen, mint minden ügynek apostolai lenni szoktak. Minél inkább meg volt győződve, hogy az állam jó fejedelemmel, jó törvényekkel segíteni tud minden bajon, csak akarnia kell : annál nagyobb hévvel törekedett elhárítani mindazt, mi felfogása szerint a mult baboná- jának, tudatlanságának volt maradványa és az új, szerencsésebb fejlődésnek útját állta. Sok akadálylyal, mely elől Mária Terézia meghátrált vagy melyet megkerült, ő egyenesen szembe szállt és le törekedett azt rontani. De nemcsak a modorra nézve volt különbség az anya és fiú közt. Nagy elvi ellentétek is voltak köztük, kivált a mi az egyházi, vallási kérdéseket illette. Mária Terézia egész életében buzgó katholikus volt, habár az egyházzal szemben sokszor úgy tett, mint XIV. Lajos ifjabb éveiben, ki a nantesi