Seite - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

248 kisérték, fogadták városról városra Köpcsényen, Győrön, Esztergomon át fel a budai várpalotába. Mire a korona ide ért (1790 február 21), József Bécsben már a ravatalon feküdt. Visszavonó rendelete nem csillapítá le azonnal a kedélyeket. Külföldi befolyás is szította az elégületlenséget. Az egész ország fel volt háborodva. A XVIII. század csendes magyarja most egyszerre kitört. A germanizáló, centralizáló törekvésekkel szemben feltá- madt nemcsak a magyar politika, hanem a magyar mult, a magyar érzés is. Divatba jött ismét a magyar ruha, a közéletben a magyar szó, és mintha Károly és Mária Terézia uralkodása nem is lett volna, megharsantak ismét a tárogatók, felhangzott a Rákóczy-nóta, melyből az újabb kor később a híres indulót csinálta, és feltűnt ismét, némi XVIII. századbeli franczia cziczomával a kurucz szellem, mely, úgy látszott, hogy a szatmári békével sírba szállt. Hallani lehetett, hogy megszakadt az örökösödés fonala; hogy II. József törvénytelen uralkodása miatt az uralkodó ház elveszté jogát a magyar koronára és királyválasztó országgyűlést kell hirdetni a Rákos mezejére. Még a katonaság is politizálni kezdett és a török ellen táborozó magyar csapatoknál, a Nádasdy, Splényi, Károlyi, Pálffy (most 39., 51., 52-> 53-) &yal°g" több lovasezrednél, köztük a Greven (most 4-ik szánni) huszároknál, kérvények készültek, melyek a magyar ezredek számára magyar tiszteket, magyar vezényletet követeltek. De József öcscsét és utódját, II Lipót-ol mindez meg nem zavarta. O is bátyjának szabadelvű eszméit vállá ; Toskánában ő is új elveket valósított. De tudta, hogy azt, a mi csak hosszas fejlődésnek gyümölcse, nem lehet erőszakolni, és teljesen anyjának álláspontjára helyezkedett. Nyiltan és őszintén elfogadta a magyar alkotmányt. Ismerve a magyar nemzetet, nem ijedt meg a túlzás némely kitöréseitől és azonnal országgyűlést hirdetett, még pedig Budára, mely János király ideje óta nem látta falai közt az ország rendeit. Az országgyűlés 1790 június 10-ikén nyilt meg a budai várban, az országházában nagy érdeklődés és lelkesedés mellett. Buda és Pest tele volt fegyveres nemességgel, bandériumokkal, melyek megyéik követeit kisérték fel, vagy a korona elé mentek volt. Az ifjúság, nők, kiknek ekkor engedték meg először, kérvényükre, hogy a törvényhozás termeiben jelen lehessenek, tolongtak a gyűlésekre. A tanácskozás magyarúl indult meg. A személynök — Örményi József — az alsó, a primás — Batthyány cardinális — a felső táblán magyarúl beszéltek. S az egész alsó tábla, s a főrendeknek több