Seite - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

252 királya közt. A törvények, melyeket ez országgyűlésen a nemzet és királya hozott, sok tekintetben korszakot alkottak. Lipót az 1791. évi X. törvény- czikkben elismerte, hogy Magyarország szabad és független ország, mely semmi más országnak nincs alávetve és csak koronás királya által szentesített törvényekkel kormányozható ; a nemzet pedig elfogadta és a maga törvényes módján szentesíté mindazt, mit Mária Terézia és még inkább II. József, formailag nem kifogástalanul, de az ország javára, a kor kívánalmai szerint, megalkottak. Törvénybe iktatták — nem heves, sőt szenvedélyes viták nélkül, melyekben a kormány a katholikus túlbuzgók ellen a szabadelvű álláspontot védelmezte — a protestánsok teljes vallás-szabadságát. Elismerték ideiglenesen, mint tényt, és megjavíták a Mária Terézia-féle urbáriumot és szentesíték, régibb törvényeket megújítva, a jobbágyoknak szabad költöz- ködési jogát. A nem egyesűit görögöknek — főleg szerbeknek — ügye szintén törvényhozási megoldást nyert. A szerbek az 1790-iki év folyamában Temesvárott nemzeti congressust tartottak, és a temesi Bánságot maguknak külön területűi -követelték. II. Lipót jónak látta ügyeikre nézve egy külön illyr kanczelláriát állítani fel (1791 február 21), mely mintegy folytatását képezte a Mária Terézia által eltörült Deputatio Illyricának. A magyar törvényhozás az 1791 : XXVII. törvényczikkel határozottan kimondotta a nem-egyesűlt görögöknek egyenjogúságát a birtokszerzés és hivatalvisclésre nézve. II. Lipót kora halála után (1792 márczius 1) Ferencz király koronázó országgyűlése még ezen felül helyet adott püspökeiknek az országgyűlésen ; az illyr kanczelláriát azonban megszűntette. (l792 : X. t.-cz.) Voltak az országban sokan, mint az 1790/9l-iki országgyűlésen is kitűnt, kik még a Mária Terézia újításait is sokalták, és a szigorú törvényes- ség örve alatt legjobban szerették volna a régi állapotokat mindenben vissza- állítani, vagy legalább a további változásoknak útját szegni. A nagy többség azonban nem tért el az iránytól, melyet az egész század fejlődése követett. Az ország reformokat kivánt, és az 1790/9l-iki országgyűlés számos bizott- ságot küldött ki, melyek azokat minden irányban megindítsák. Sok, mi csak a legújabb időben valósúlt: bűntető, kereskedelmi törvénykönyv, katonai, tudományos, szépművészeti akadémiák, gyárak, közlekedési eszközök voltak a többi közt a programmon. A hazai nyelv műveléséről sem feledkeztek meg a honatyák, mely Bessenyey föllépése óta szépen haladt az irodalom minden ágában. Az 1791-iki törvény elrendelte, hogy a magyar nyelv az egyetemen, akadémiákon, gymnasiumokban taníttassék. Az 1792: VII.