Seite - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

254 törvényczikk mindenütt rendes tantárgygyá tette azt, a kapcsolt részeken kivűl. Az újabb irodalomnak úgy szólván megteremtője, a nyelvnek nagy reformátora, Kazinczy Ferencz már élt és működött, s a következő évtized a verselő és nem-verselő írók sokaságából két nagy költői tehetséget látott kiemelkedni, milyent Zrinyi óta nem mutatott föl a magyar irodalom: a debreczeni Csokonai Vitéz Mihályt és a zalavármegyei nemest, katona- tisztet, gárdistát, a „Himfy szerelmei" költőjét, Kisfaludy Sándort. Volt az országban még egy kis párt, mely az 1790/9 l-iki országgyűlés többségét messze elhagyva, teljes szívvel és lélekkel hódolt a XVIII. század kosmopolita, és már-már forradalmi eszméinek. Tagjai jobbára — ha nem is mindenben — helyeselték II. József eszméit, sőt azokon túl is mentek. A meglepő fejlődés és siker, melyet ez eszmék Francziaországban kivívtak, a könnyűség, melylyel a keresztény világnak legrégibb monarchiáját, legrégibb államszervezetét ez idétt fenekestül felforgatták, bátorságot és reményt öntött híveikbe, hogy az Magyarországon is szintúgy fog sikerülni. E párthoz tartozott a pesti születésű, még nem egészen 40 éves Martinovich Ignácz, kezdetben barát, majd világi pap, II. József korában lembergi tanár, azután II. Lipótnak udvari chemicusa és publicistája a szabadelvűbb, újabb eszmék érdekében az 1790-iki reactio némely ósdi irányai ellen. A császár halála után azonban nem találta többé azt az előmenetelt, melyre igényt vélt tarthatni. Elkeseredésében még inkább hajlandóvá lőn a forradalmi eszmékre, melyekhez érzelmei, meggyőződése amúgy is vonzották. Összeköttetésbe tudott lépni 1793 végén a franczia köztársa- sággal, mely ellen a magyar király és a magyar hadak már 1792 óta terhes háborút viseltek. Terve volt forradalmat idézni elő Magyarországon, s ennek előkészítésére, a franczia eszmék terjesztésére két titkos társú- latot alakított s azok elveit egy-egy kátéban terjeszté. A „reformátorok társasága" a korlátoltabb magyar nemesi felfogás számára volt szánva s egy aristokratiai szervezetű köztársaságot tervezett. A „Szabadság és egyenlőség társasága", melyhez Martinovich maga és legmeghittebb emberei tartoztak, már a tiszta franczia jacobinus köztársaság eszméinek valósítását tűzte ki czélúl, és akkor lépett volna fel, ha már a reformátorok, tudtukon kivűl, útját megegyengették. Bécsben, a hol Martinovich ekkor lakott, némileg hasonló irányú terveket kovácsoltak. Erre külföldről figyel- meztették a kormányt, mely a gyanúsokat, köztük Martinovichot is (1794 június 23) elfogatta. Az ő vallomása nyomán elfogták gr. Sigray Jakabot,