Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

256 egy tehetséges, de ingatag jellemű embert, kit a reformátor társaság igaz- gatójának szánt, és a másik társaság három direktorát : Hajnóczy József magyar kamarai titkárt, ki József korában Szerémmegyének kinevezett alispánja volt; Laczkovics János, quietált huszárkapitányt, ki 1790-ben a Greven huszárok kérvényét gr. Festetich György alezredessel az ország- gyűlésre vitte, és a fiatal Szentmarjai Ferenczet, b. Orczy László kamarai alelnök magántitkárát. Az elfogottak vallomásai újabb szálakat adtak a vizsgálat kezébe. Az év vége felé már negyvenhat ember ellen emelt a kir. ügyigazgató vádat a Kir. Tábla elótt felségsértés és pártütés miatt. A vádlottak közt volt az akkori irodalomnak és közéletnek nem egy kiváló alakja, mint Kazinczy Ferencz, Verseghy Ferencz ex-paulinus, költő, író, a „Marseillaise" magyar fordítója, Szentjóbi Szabó László fiatal költő, Bacsányi János költő és író, s több mások. A Hétszemélyes Tábla tizen- nyolczra halálos Ítéletet mondott. Martinovichot négy direktorával 1795 május 20-án végezték ki Budán, a vár alatt, a mai vérmezőn. Követte őket június 3-ikán Öz Pál fiatal pesti ügyvéd és Szolarcsik Sándor 20 éves juratus, kik forradalmi elveiket még a perben és az Ítélet után is vallották. A többi tizenegy kegyelmet nyert, és fogságra itélt társaikkal — összesen huszonheten — különféle várakban szenvedték ki hosszabb-rövidebb idő alatt büntetésüket. Kazinczy Ferencz majdnem hét évi raboskodás után 1801-ben szabadúlt meg és tért vissza szülőföldjére, hogy folytassa műkö- dését a magyar irodalom újjáalkotására. E példák épen nem voltak alkalmasak a franczia eszméknek híveket szerezni az országban. A forradalom túlzásai amúgy is megdöbbentettek minden embert, ki csak némileg is ragaszkodott a fennálló társadalmi és állam rendhez. A magyar nemzet híven támogatta királyát ama változatos és súlyos harczban, melyet a franczia köztársasággal, majd császársággal viselni kénytelen volt. Bonapartét olaszországi diadalútjában egy magyar tábornok — Alvinczy — támadta meg legerősebben, s a nagy vezérnek egész lángeszére és szerencséjére volt szüksége, hogy a győzelem a franczia lobogóktól el ne pártoljon. Nem egészen tíz év alatt háromszor kelt föl a magyar nemesség — 1797, 1800, 1805-ben — se kor hadi lelkesedé- sének szép emléke a Ludovika hadi akadémiának megalapítása önkéntes adakozások útján, hogy, mint az 1808-iki törvény mondja, „a magyar ifjak ne csak nyers erővel, hanem tudománynyal is harczolhassanak a hazáért, az ősi alkotmányért és a felséges uralkodó Házért!" Nagy érdeme volt