Seite - 265 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Band 5/1

265 a betörő ellenség emlékét mindig ezzel a szóval örökíti meg a népajk, így „tatár-futás"-nak a IV. Béla alatti dúlást, mintha azok futottak volna. A tágabb értelemben vett Magyarország azonban, melyet a Szent István koronája alatti monarchiának nevezünk, a napoleoni hadjáratok alatt három tartományától fosztatott meg, melyeket Napoleon az anyaországtól elsza- kítva, az „Illyr királyság" czíme alatt alakított külön országba kebelezett. Hogy különben a magyar nemzet a franczia forradalom s később az egész napoleoni korszak eszméi iránt nem mutatott valami nagyobb fogé- konyságot, annak a külső okokon kivűl belső okai is voltak. A népfenség, az egyenlőség ellenkezett a nemesi fölfogással, ellentétben állott az öröklött kiváltságokkal. Az egész népet csak az érinté közvetetlenűl, hogy vala- hányszor új hadjárat indúlt : az adózás, a subsidium-adás terhe egyre növekedett; új meg új ezredeket kellett állítani a mezei munkától elvont férfiakból; a papírpénz értéke pedig annál inkább csökkent, mennél maga- sabbra szaporodtak a födözendő terhek. A magyar nemzet hű maradt királyához törvényhozásban, közéletben és csatatéren ; pedig még akkor hiányzott ezen közszellemnek egyik legha- talmasabb élesztője, a szabadságszeretet. A jobbágy az alkotmányon kivűl állt; a szabadság rá nézve értelmetlen szó volt, s a fegyverfogásra nem a lelkesedés vitte. Az országgyűlés által megajánlott újonczilletéket a megyék és városok számarány szerint kivetették, s aztán clindíták a huszár toborzókat tánczczal, zenével és borral szedni össze az önkényt felcsapókból a rájuk eső legény- számot. Az ilyen „verbunkok" a magyar népéletnek egyik typicus jelenségét képezték. Ha így ki nem telt, neki indúltak az elöljárók vasvillával, kötéllel, összefogdosni a katonának való legényeket. A nem rendes fegyveres erő volt a nemesi felkelő sereg. Az örökösö- dési háborúban oly nevezetes tényezőként szerepelt insurrectio segélyéhez több ízben folyamodott a franczia háború alatt a kormány; de azt csak az 1809-iki hadjáratban látjuk tettlegesen beavatkozni a hadműveletekbe. A magyarok a napoleoni háborúk nehéz évei alatt folyvást hívei maradtak a királynak s annak testvérét, József nádort, őszintén szerették. S e szeretetnek mélyen járó gyökerei voltak; mert József nádor ötven esztendős kormányzata alatt valóságos gondviselésszerű alakja volt a magyar történelemnek. Mint a király testvére s annak a nádori hatalomnál fogva Magyarországon személyesítője, folyvást ott állt a nemzet és a trón között, M. 34