Seite - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

286 Az alanyi és tárgyas ragozás helyes használatát némely idegen világ- életében sem tudja eltanulni. Itt nem segít a puszta grammatika, csak az éles megfigyelés, meg a tudatos gyakorlat. Hányszor hallunk ilyet idegenektől : „Tudsz magyarúl?" „Tudo/w", felel a kérdezett. „Látóku, dupláz rá a kérdező. Mind a kettő hiba: „tudoÁ'44 és „láto/nu volna a helyes; mert az első esetre alanyi (tudo£ magyarul beszélni), a másodikra pedig tárgyas ragozású alak (láto/77, hogy tudsz) az igazi. Egy másik ritka szépsége a magyar igének, hogy az infinitivusát épen úgy el tudja látni személyragokkal, mint akármelyik teljes idejét, pl. látnom, kérned, jönnie-, de ez aztán már teljességgel lefordít- hatatlan szépség, melyre más nyelveknek csak körülíró kifejezései vannak. A beszédbeli viszonyok s vonatkozások kifejezésére ilyen és ennyi eszközzel rendelkezvén a magyar nyelv, természetes, hogy mondatszerkezetei s általában mindennemű kifejezései oly tökéletes világosak és szabatosak, hogy sem prózában, sem költői előadásban homály vagy kétértelműség nem eshetik benne, csak ha az író nem mestere e finom eszköznek. Ám hallgas- sátok meg a parlamenti szónokot és a költő művét vagy a falusi birót és a népdalt, álljatok szóba a legfelsőbb körök emberével, vagy az alföldi puszták pásztorával : mindegyik esetben épen úgy gyönyörködhettek az észjárás ritka eredetiségű logikájában, mint a kifejezések egyszerű világosságában, komoly méltóságában, festői színpompájában és szemléltető plasztikájában. Mert, noha ezer éves európai életünk sok mindent lehántott rólunk, a mit az ázsiai őshazából hoztunk: az észjárás és kifejezések keleties képei, hason- latai, szóval ős eredetisége állandóan megvan népünknek legalsó rétegeiben is, sőt igen sok régi keletű eredetiség már csak ott található föl igazán. A magyar szó nemcsak megnevezi, jelöli, hanem le is festi a fogalmat, az érzést. Ennek némi megvilágítására ide igtatjuk pl. a menést jelentő ige synonymáinak (már a mennyire itteni czélunkra összeszedhető) következő csoportját: megy, bemegy, kimegy, elmegy, lemegy, fölmegy, megmegy; meneget, mendegél; jár, járkál, járúl, járogat, bejár, eljár, följár, kijár, lejár, megjár; lép, lépeget, léptet, ellép, elléptet, kilép, föllép, belép, lelép, meglép; üget, koczog, lantol, lohol, inal, vágtat, rúgtat, robog, nyargal, száguld, fut, rohan, halad; sétál, sétikál; oson, elszelel, elsuttyan, elillan; ödöng, tipeg, csetlik-botlik, andalog, őgyeleg, lézeng, kullog, czammog, oldalog, baktat, bandúkol, ballag, lődörög, barangol, bolyong, tébolyog,