Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

289 lyüre, mint szegletesre hajló) idoma, az arczél, a magas domború homlok, egyenes és nem erősen görbült, de nem is pisze orr, szabályos száj, szegletet nem képező fogsor, gömbölyű áll a kaukazusi mintába illenek ; s az is meg- állapítható, hogy a legtősgyökeresebb magyarság, mely az alföldet lakja, általánosságban sűrű fekete haj, bajusz és szakáll, barnapiros arczszín, sugár fekete szemöldök, sastekintetű nyilt szemek, szabályos szájmetszés által inkább a perzsa és cserkesz típushoz közelít, mint az éjszak-európai népek- hez; de viszont azt is számba kell venni, hogy a magyar nép közt általá- nosságban annyiféle eltérése van a haj, arcz és szem színének az őseredeti típustól, hogy a felületes szemlélő könnyen arra a téves gondolatra jöhet, miszerint a magyar nép több faj keveréke, a melyeket a századok tűzpróbái egygyé olvasztottak ; hanem ezt a föltevést megczáfolja a székely törzs, mely egy tömegben egy elhatárolt helyen évezreden át idegennel nem igen vegyült, nyelve sajátságait majdnem eredeti tisztaságukban megőrizte, és idegen nyelvet tanulni nem szeret, s mégis a hun eredetéhez ragaszkodó nép közt a szőke haj és kék szem épen olyan otthonos, mint a Csallóközben és Somogyban. Maga a leszármazását egész az első foglalási 102 törzsig felvivő családoknak ivadéka is látható bizonyítékot szolgáltat erre. Maguk a népdalok tele vannak ezzel: „Hej szőke legény, barna lyány, Csókolatlan maradtál." „Hamis teste lelke Szőkének, barnának." „Akármilyen kormos tőke, Szebb a barna, mint a szőke." „Mig a barnát szorongatom : Ezt a szőkét elszalasztom. " „Korcsmárosné, gyújts világot! Hej, van-e kökényszemű lyányod?" „Kár volna még nekem — A fán megszáradni, Sárga bodor hajam — Szélnek elhordani. Kötök neked egy bokrétát : Sűrű könnyem gyöngyvirága, Sárga hajam kötő selyme." (Székely népdal.) „. . . Kedvesemnek Kék a szeme, nem fekete. Megfestessük feketére." M. 37