Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

290 A magyar fajnak, már letelepülésekor magával kellett hozni a szőke és gesztenye-barna hajzat és a kék szemek változatait. Ritkaság közte, csupán a germán és szláv fajoknál honos len-szőke, sáfrány-sárga és rőt hajzat, valamint a zöldbe játszó és tengerszín szem. Testalkatra a magyar faj középmagasságúnak mondható : az óriás szál férfi csak ritkaság, a törpe alacsony csak elcsenevészett ; endemicus gyarló- ságok, golyva, lúdtalp, lengyelüstök, bárgyúság (cretinismus) a magyar fajnál nem otthonosak. Csontalkotmánya, izmai az életerős fajok sorába iktatják. Sürgős mezei munka idején a magyar földmíves képes naponkint húsz órát dolgozni nehéz erőfeszítés mellett, s mint katona, kitűnő. Ujoncz- állításnál a magyar faj adja a legbeválóbb illetményt. A magyar faj életképességét szaporodása is elég kedvezően igazolja. A Rákóczy-hadjárat után a magyar nép lefogyott egy pár millió főre. Az 1787-iki összeíráskor Magyarország összes lakosságának száma 7 millió 780 ezer lélekszámot tett ki, melynek egy harmada volt magyar: most száz év múlva maga a magyar faj meghaladja ezt a számot. Az említett II. József-korabeli összeírásnál följegyeztek 163.000 nemest és 13.800papot. A protestánsok száma ment másfél millióra: mai nap több mint kétszer annyi. A magyar faj harczi modora is tűntet fel különleges sajátságokat, a melyeket Leo császár körülményesen leírt. Legelső feltűnése alkalmával a történelemben már mint lovon harezoló nép lett ismeretes. E tulajdona mind máig megmaradt : a huszárság intézményét minden nemzetnél a magyar mintájára szervezték. A lőpor korszaka előtt a tegez és nyíl félelmes fegyver volt a kezeikben : dárdával és kopjával is harczoltak. De Rákóczy korában már lovon is, gyalog is karddal harczolt a magyar, a franczia háború alatt pedig a fokost is használta, a mire a curassier azt mondta, hogy „nem tudom, hogy mi az a görbe, de nagyon rossz". Testi erejét a magyarnak vitézségi adatokban örökíté meg a hagyo- mány, mely legendái alakokká emelte a kiváló hősöket; Csanád vezér, Szent László, Hunyadi Mátyás koronás fők magánharczaikban óriásokat küzdenek le, Bátor Opos is egy óriást öl meg a csatában, s úgy dúl az ellenségben, hogy a harcz végén az ökle a kard markolatához merevül. Kinizsi, a molnárlegényből lett fővezér, elébb a karjára öltött malomkövet vágja, majd két karddal vágja az ellenséget. Toldi Miklós viselt dolgai hős költeménynyé dicsőülnek. A Macskássyak, Domokosok, Vas Bessenyeiek testi ereje ütközetek sorsát dönti el. Budai polgári lexicona egész seregét