Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2
Bild der Seite - 299 -
Text der Seite - 299 -
299
asszonytt-nak nevezi). „Fiamuram* csak a vőt illeti meg, „leányomasszony*
csak gúnyszó. A házastársak egymást „anyjukomu-nak, „apjukomu-nak
nevezik. Az asszony legtöbbször megbecsüli a férjét, kit más előtt rendesen
így említ: „az én uram", s kit többnyire ilyen megszólításokkal illet:
„angyalom", „galambom", „kincsem", „kedvesem" ; fiataloknál: „cziczám",
„gyémántom", „rózsám", „szerelmem", „lelkem", „szívem", „tubiskám",
később aztán „öregem". S igen sokszor hívják egymást kölcsönösen „fiam"-
nak, a mi a szokásokkal ismeretlen idegent zavarba is ejtheti. Ellenben
azt is hallani, hogy a férj zsémbelő életpárját „dorombom"-nak szólítja,
hanem akkor aztán szalad is. A nő czíme: feleség, a legmegtisztelőbb czím,
mely nemcsak azt fejezi ki, hogy a férfi élettársa, hanem azt is, hogy azzal
egyenlő jogú, mindenben fele-részes a családban. A nő a férje öcscsét
„kisebbik uramu-mk nevezi, bátyját „öregbik z/ramu-nak, s néhol férje
öcscsének feleségét v menyem u-nek, férje bátyjának feleségét „asszonyoyn
nak; általában a testvér feleségét ^ángyom"-nak.
A jó erkölcsre szigorúan ügyel a magyar. Hajdan törvényekkel is
ellenőrizték; házasságtörőkre fejvétel, befalaztatás várt és sok regényes adat
bizonyítja, hogy az végre is hajtatott. Szent Lászlónak egy törvénye épen
felszabadítja a meggyalázott férjet, hogy házasságtörő nejét megölheti,
helyette más nőt vehet s tettéről csak Istennek számol. A protestáns
kanonok szerint fölbontható a házasság „engesztelhetetlen gyűlölség" alapján
s a házastársak újra nősülhetnek.
A nőt különben nagyrabecsűlik. Féltékenységgel nem kínozzák; rábízzák
a gazdaságot, a háztartást, a konyhát, a gyermekek nevelését, a cselédek
rakonczában tartását ; ha valamit szereznek, abban a nő együttszerző társ.
A nő ellenben, ha férjhez ment, soha sem viseli többé czímében a saját
keresztnevét, hanem a férjéét; „Kiss Péternéu és soha sem „Kiss Mária".
A régi rendi alkotmányban még a szavazatjog is ki volt a nőkre terjesztve.
A nemes özvegynő a tisztújításokon együtt szavazhatott a férfiakkal, s a
leányok számára a törvény köteles részt biztosított az apai örökségből;
a székelyeknél épen fiúvá is lehetett a leányt nyilvánítani, ha a szülőknek
fiuk nem volt, s az ilyen hajadont „fiúleány"-nak nevezték. A ki egy
tisztességes nőnek a lábát megfogta a kezével, nagy büntetés érte, s a ki
nőt rabolt, tizenkét tinója bánta.
Ellenben a bukott hajadonnak nehéz penitencziát kellett kiállani,
a minek ekklézsia-követés volt a neve, tollkoszorúval a fején a templom-
38*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Band 5/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország I (2)
- Band
- 5/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1888
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.95 x 22.93 cm
- Seiten
- 264
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch