Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

301 A családélettel szoros összeköttetésben van a vendégszeretet is, mely a magyar népnek kiváló erénye. A magyar gazdának mindig nyitva a kapuja, hogy a vendég bejöhessen, s a kedves vendégnek kiszedik a szekeréből a kereket és eldugják, hogy tovább ott maradjon : sütnek, főznek a számára minden drágát és jót, agyonkinálják, s ha a sok evéstől „magyar betegséget" talált kapni, kikenik a hátából a csömört, tollas ágyba dugják, s ha tovább megy, tarisznyáját, csutoráját is megtöltik még útravalóval. S nincs rá eset, hogy valaha magyar gazda fizetést fogadott volna el a hozzá beszálló idegentől. „Egyél, ne koplalj, mint otthon!" — „Tessék, egyék, nem lesz egyéb." — „Hadd legyen neki karácsonya!* népszerű rendes mondások; s a magyar háziasszony, miután agyonkínált, traktált, engedelmet kér a csekély ebédért. A családi otthon képének fontos kiegészítő része a konyha. Nem is olyan kicsinylendő dolog az. A saját asztal egy takarékpénztár a városi emberre nézve is. Minden asszony alchymista: aranyat főzhet a tűzhelyen; a jó gazdasszony kezébe van letéve a ház boldogúlása; — az „otthon" és a „haza" egy eszme. A jól készült Ízletes étel egyik oka annak, hogy a magyar faj legtöbb hadképességet s legkitartóbb munkaerőt fejt ki. Mert legjobb házi orvos a feleség s legjobb gyógyszertár a tűzhely ; ezek előlegesen gyógyítják a bajt. Minden éghajlatnak, minden nemzetnek, sőt minden századnak meg- van a maga étkezési szabálya. így minden nemzetiségnek, sőt felekezetnek is. A kálvinista soha sem böjtöl; a pápista és görög „bőjtös"-t válogat ugyan, de abból is eleget juttat; komolyan böjtöl és sokat az orosz; nagyon kevéssel beéri az oláh ; koplal a zsidó (köznép). A magyar konyha valóságos művészet: s ezt nagy részben a „dél- német" szakácskönyv is inarticulálta. A Hunyadi Mátyás korabeli étkezés szokásainak érdekes leírását talál- juk Galeottinál. „A magyaroknál minden ételt lében adnak fel, húsnak, halnak és vad- pecsenyének megannyi mártása van, a mi erősen fűszerezve van fahéjjal, gyömbérrel, borssal és sáfránynyal. Egy közös tálból étkezik mindenki és villát nem használ, hanem az újjai hegyével szedi ki a darabokat a tálból, s késével úgy metéli falatokra. Ilyen módon a kezét a sáfránynyal bemocs- kolja, s az öltözetét is elcsepegteti. De maga Mátyás király úgy tudott e