Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

308 helyen megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rózsekötegeket, a leányok kilenczféle füvet és virágot ; otthon nem szabad egy szikra tűznek sem maradni. A tűzhalomhoz érve, az asszonyok mind kiürítik a fazekaikban vitt parazsat s azt a gyula illatos füvekből készült pemetével mind eloltogatja. Akkor előhoznak egy nagy fakereket, melynek a küllői kilenczféle fából készültek. Ennek az agyán egy kőrisfa rudat tolnak keresztül, s azt két szűz legény addig dörzsöli a kerék agyán át, míg az meggyúlad tőle s így támad az új tűz. A Tűz-isten kilobban, a ki éltet, világít, ápol, melegít, s mikor haragba jön, elpusztít, megemészt. Ekkor a leányok elkezdik énekelni a tűzdalt : „Tűzet megrakoljuk, négyszögre rakoljuk, Egyik szögén ülnek szép öreg emberek, Másik szögen ülnek szép öreg asszonyok, Harmadikon ülnek szép ifjú legények, Negyediken ülnek szép hajadon lányok." Azután következik a tűzugráló nóta : „Meggyúlandó Barta háza, Jaj, ne hagyjuk szegényeket, Oltsuk, oltsuk!" Minden leány annak a nevét mondja, a kihez a szíve hajlik s aztán átszöki a lobogó tűzet, társnői kilenczféle illatos füvet dobálnak a tűzbe s éneklik hozzá a virágok dalát : „Búzavirág mondja : ne vetekedj vélem, Mert bizony én vélem széles e világ él ; Szőlővirág mondja: ne vetekedj vélem, Mert bizony én vélem áldozatot tesznek; Az ibolya mondja: ne vetekedj vélem, Mert bizony én vélem lányok dicsekesznek." Mikor a tűzrakás parázszsá lohadt el, következik a tűz felett való fel- avatása az újszülött gyermeknek, pogány szokás szerint. A billogos két kezébe veszi a síró porontyot s a tűz fölé tartva, elmondja fölötte az áldást, és védelmet a hétféle ördögök ellen; s utoljára az áldozattevő késének a megtüzesített hegyével félhold alakú karczolást tesz a kisded állán. Ott nem fog annak szakálla nőni ; erről ismernek egymásra az ősvallás hívei. Akkor aztán a tűzosztó kanállal a gyula minden asszonynak merít az új tűzből.