Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

312 kezét a nyeregbe tűzött zászlós kopjához erősítik s azután megindul a menet a búcsúztató járásra. Minden kapu előtt megáll a gyászmenet s a lovat vezető horkás bekiált a kapun, meghívja a hős barátjait a követésre. Előtte viszik a zászlóit, fegyvereit, ivó tülkét, étkező szereit, vadász- ebét és kedvencz sólyommadarát ; huszonnégy paripáját. így vonúl a gyászmenet a szent forrásnál ásott sírig. Ott várnak rá hajadon leányok, szétszórt hajfürteiken illatos füvekből font koszorúk. A sírhoz érve szétosztják az elhúnyt czimboráinak emlékűi a vele hozott kincseit, öltönyeit, kinek mijét odaígérte világi életében. Ekkor előtör a leány-seregből a megholt arája : azt mondja : neki is adósa a halott. Saját önmagával. Azt igérte az övé lesz mind ezen, mind a más világon. Itt van nála a balitája. * Mind a két apa ráadja az áldását, s felsegítik a menyasszonyt a holt vőlegény mellé a paripa hátára. Ekkor a két horkás levezeti a paripát a rajta ülő holt hőssel és meny- asszonyával a sírverembe, s a mént hozzáköti a nagy'tiszafához: oda rakják mellé a holt hős fegyvereit, áldozó poharát, arany csákányát, a cserép- vedret tele mindenféle pénzzel, a menyasszonynak kösöntyűit, nagy fülön- függőit, gyöngyös pártáját. A táltosok ez alatt odakötözik a huszonnégy paripát a kopjás rudakhoz. Ekkor a leányok odarohannak a sírhoz, fejeikről letépett koszorúikat, diófaágakat szórva a holt vőlegényre s élő menyasszonyra. Majd a tárogató recsegő rivallatára előlép száz harezos íjász, s egy dobütésre mind egyszerre kilövi a nyilát a sírba, hogy holt vitéz és meny- asszonya, harczi paripája mind egyszerre nyilaktól átszegezve menjen át a nap mezejére. Az Istennek tetszik az, ha a megdicsőültek sebekkel tetézve érkeznek eléje. De egyúttal arra is való a nyillövés a sírba, hogy az eltemetett halott haza ne járjon; ha föl akarna kelni, a nyilakba bele akadjon a köntöse. E nyillövés után a táltosok leszúrják a huszonnégy paripát s azoknak a vére egyszerre omlik a sír-verembe, a mit a férfiak elkezdenek hanttal betemetni. * Balitának nevezték a székelyeknél azt a kis ezüst bálványkát, a melyet a vőlegény küldött a mátkájának, mikor eljegyezte.