Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

314 Most azután a férfiakon van a sírás sora. De nem könynyel sírnak, hanem vérrel. A holt hős apja a görbe késével elébb a két vállán, azután a mellén, végre az arczán és homlokán hasít sebeket s úgy sír vért hét seben keresztül. Valamennyi férfi követi példáját. Ez alatt a kürtök, tárogatók, sípok repedésig rivallnak, felülmúlva az asszonyok sikoltozásától. A lovon ülő hős és menyasszonya lassankint eltűnik a rögök alatt; végre csak egy nagy kerek domb áll ott, a minek az ormán a felmeredő tiszafa hegyére tűzött zászlót lengeti a szél. E közben a táltosok a megáldozott lovakat szétdarabolják s megannyi máglyarakáson megsütik, a szíveiket illatos tűzön égetik meg az Isten tisz- teletére, a lófejeket pedig odatűzik a kopjás rudakra; azok tudatják majd a késő korral, hogy ott egy hős vezér porladozik. Ez alatt leáldozik a nap, csak a máglyatüzek égnek. Kezdődik a halotti tor. A sült lóhús csak tor lakomája. Előkerülnek az igriczek (muzsikások), csimpolya, timbora, tilinkó hangzik ; a férfiak áldomást isznak, az asszonyok- lakoma közben a csontokkal hajigálják egymást; majd tánczra kelnek, a mint feljön a hetevény csillag és annak a táncznak is halott-táncz a neve. Fiatal legények oda feküsznek a nagy sírhalomra szerte. Azután jönnek a leányok, mintha csatában elesett halottaikat keresnék. A ki magáéra talál, költi, de az nem ébred; akkor felemeli, az mereven marad, a leány így lejt vele körben. A tánezos ifjú keze lába kővé meredt, feje hátra szegve, úgy engedi magát forgattatni s dűl, a merre ejtik, a zene szól hozzá kísértetes zsongással. Végét szakítja a táncznak a bajnoki torna. E nélkül a gyásztor soha sem végződik. Elébb csak birkóznak, aztán öklöződnek ; majd kézbe kerül a csákány, buzogány, leghívebb czimborák csupa kérkedésből halálos tusára hívogatják egymást, ez a régi szokás. A kik a küzdés közben életöket vesztik, azokat szépen oda fektetik körbe a nagy sírhalomra, s még egy réteg földet borítanak föléje. Most aztán együtt vannak az eltemetett hős vezérrel hű czimborái, menyasszonya, kopója, sólyma, kedvencz paripája, szépen vonúlhat fel — a nap mezejére az ős Isten elé.u Mindez csak a hajdankor meséiben él már; a halott-tánczot még a XVI. századból épen ekként írja le az „Ungarischer und dacischer Simpli- cissimus" ; a halotti torok lakomái azonban még most is divatoznak, melyek- nek pazarlásai ellen a nép vezetői annyit prédikáltak.