Seite - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

316 Az Attila-Csaba mondakör. Álmos. Az Attila-hun-rokonság hite annyira vérében van a magyar népnek, hogy ezt még a népdalok is hirdetik, például : „A nagyhírű Attilának A nagy Bendegúz fiának Csak nevének hallattára Kibújt a gótból a pára." (Mai nap nem betű szerint így.) Egy másik népdal pedig így hangzik: „Atilla vót az én apám, Azétt szeretöm a hazám; Ha most élne szegén apám, Neki adnám ingöm, gatyám." A kifejezés durvaságánál még jobban rávall régi eredetére e dalnak a sajátszerű szakadozott dallam. Attilának és nem Etelének nevezi a népajk mindenütt, még a székelyeknél is a hun királyt, még pedig Atillának ejtve ki : átilladolmány, átillagyerek (a kivel nem bírnak otthon). Egy óriási alak, kinek még az életkora is egy századon túl megy, eredete felszáll Nimródig, a kinek Isten maga küldi le a kardját csodamódon, hogy ostora legyen vele a világnak ; e karddal világcsatákat vív, népeket irt, országokat dönt meg, minden lépése egy csatatér; királyokat vazalljaivá tesz, nagy nemzeteket adófizetőivé; mesés kincseket halmoz össze s azok közepett ő maga egyszerű, ragyogástalan marad. Csak alakja és termete, az egykorú írók szerint isteni tűzzel teljes szemei hirdetik a királyt. Világ sorsát forgató tetteit császári történetírók örökítik meg, s a hősregék remeke, a Nibelungen-dal szövi össze a nagy világnemzetek történetével. A legelső vér, a melylyel Attila a Hadisten kardját felszenteli, saját testvéreé Budáé, ki inkább hazát akar alapítani a Duna-Tisza mentén, mint dicsőséget keresni vérontó harezokban, felépíti Buda várát s magáról nevezi el ; ezért öli meg Attila. Es a nagy világhódító minden hadjárat után visszatér újra a Duna- Tisza közé, itt van fából épült fővárosa. A kőfalaknak ellensége, azokat ledönti, Byzancz falait már megtörte, a császárt megalázta. A byzanczi