Seite - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

326 Az Istenségen és az égieken kivűl a magyar semmiféle magasabb lényeknek nem igen adja oda a hitét. A tündérvilágot kereső hit leginkább otthon volt az erdélyi magyarok közt ; Erdély és tündérhon hajdanta egyértelmű volt ; a Septem castra, Siebenbürgen elnevezés megtalálta alapját a tündéralkotta hét várban: az aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartódi, torjai és bálványosiban ; itt volt a „köd előttem, köd utánamtt járó tündérek arany kertje, a hol aranyhajú Ilonáját keresi Árgyrus királyfi. A tündérasszony régi neve „bábau ; innen a szivárvány neve „bába- bnkrau = „tündérnő szalagja". Innen támad a „déli-bábu neve is, a melynek eredete a népmese szerint a nap és a tenger kölcsönös szerelme, a melyet az apa, a puszta akadályoz. E forró szerelem szülötte lesz a naphoz emelkedő tengert mímelő tünemény : a magyar déli-báb, más európai nyelven „fata morgana". Magyarországon a Csallóköz (régi nevén aranykert) állt ilyen tündér- járási hírben. Tündérkisasszonyok itt fésülték aranyhajukat s elhullaták a szálaikat a folyóba. Most is vannak, a kik ott aranymosásból élnek. A vízi tündérekhez sokféle rege fűződik, a mi a földi emberek és a vízlakók közötti szerelem körül forog; némelyik egészen naiv, s magán viseli népies erede- tének jellegét, mint a Perecz folyóból a városba bejáró zöld emberke meséje. Nevük egy régi emlék szerint : „vízi hüvelvényeku. Egy ilyen tengeri kisasszonyról szóló monda különös költői becscsel bir. A királyfinak kell őt megváltani eredeti rút szörnyalakjából. A végzetnőtől kilencz arany vesszőt kap; a hányszor egygyel ráüt a vízi tündérre, az mindig kiugrik egy-egy bőréből. A nyolczadiknál a leány könyörög, esdekel, hogy ne üsse többet. De a királyfi nem hajt rá s a kilenczedik vesszővel is rásújt. Ekkor aztán tündéri szépsége egész bubájában támad eléje, s szabadítójának feleségévé lesz. Ha így nem tett volna a királyfi, őt magát is békává varázsolta volna. Ezeknek ellentéte a „vasorrú bábau, a gonoszság és rémség megteste- sülése, palotája halálfejekből épúlt, a hozzá tévedő ifjakat szolgálatba fogadja, az esztendő csak három nap nála. De olyan munkákat bíz a szolgájára, a melyeket az nem tud végrehajtani : érczparipákat megfejni, a melyek orraik- ból tüzet fújnak. Az érczparipák a vasorrú bába saját leányai. A hős a jó tündér segélyével végre diadalmaskodik rajta, s elnyeri a fogva tartott táltost. Nyomozóink az Ormuzd és Ahrimán nyugot-ázsiai hitregéjének emlék- maradványát vélik ezekben feltalálni. Krónikáink messze ősidőkre vissza-