Seite - 327 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

327 viszik a tündérekkel való közösségét a magyar fajnak. A budai krónika szerint Hunyor és Magyar, Nimród fiai, házasodtak össze a pusztában Dúl fejedelem tündér eredetű leányaival. Ezekre czélozhat a nádor-codexben olvasható mondat: „óh zemeerewmtelen halaal, nam te mind ez napeeg oriaasokat es nagg erews witeezeket megggewzteel". Nevezetes hatalmasság a népmesékben a sárkány, a ki áldozatul szűz leányokat követel a néptől; rendesen hét feje van; de a mellett emberi kezei, a melyekkel mázsányi vasbuzogányt hajigál, míg végre a királyfi bűvös fegyverével mind a hét fejét levágja, s megszabadítja tőle a sanyar- gatott népet. Ilyen hires sárkány volt az ecsedi láp réme, melyet a Báthoryak őse, Opos ölt meg; ezért kapta czímerébe a három sárkány fogat. Még híresebb a csökmei sárkány; de ez utóbbi már csak népies szatira, melyről sikerűit régi gúnykölteményt birunk; Zsigmond király állított is föl egy nemzeti rendet sárkány-rend czíme alatt, s hajdan valakinek a régi nemességét azzal szokták kifejezni, hogy „sárkányt ölt a nagyapja". Valami alsóbbrangú rém a lidércz (Csallóközben „iglicza), a ki beszélő csirke alakjában jelenik meg s pénzt hord a házhoz ; azonban a lápokban tánczoló bolygótüzet is lidércznek nevezik. A vámpírokról való mese egészen hiányzik a magyar népmondákból : ezt majd más nemzetiségek babonái között fogjuk feltalálni. (Ámbár a „tűndelevényu szó ezt a mesealakot látszik megjelölni.) Óriásokat is emleget a néprege a tündérek közt, a kik testi erejük szertelenségével rémítenek : ezek a Fanyövo, Vasgyúró és Kómorzsoló, kiknek hivatásuk, hogy a regebeli tündérpártolta hős által legyőzessenek ; de az óriásokénál nagyobb hatalma van a máknyi ?nakk embernek, a ki ismét a nemezist képviseli. Szegény földmíves párnak három fiúgyermekét elrabolja a sárkány, a kik a szintén elrabolt húgukat mentek keresni. Az anya favágás közben levágja a lába hüvelykujját s ebből támad a hüvelyk ember, a ki csodadolgokat végez, az apjának szántani segít, az ökör fülébe ülve s onnan kongatva a hosszú ostorral, majd elindúl a sárkányt fölkeresni, tiz mázsás buzogányt visz magával, a kik látják, mind azt kérdik: „hová viszed te buzogány azt a csepp emberkét?" Végre feltalálja a sárkányt, buzogányával beleveri az ólomszérűbe, s testvéreit mind kiszabadítja. Ilyenforma alak a vPiritusu is, a mi a latin „Spiritus"-ból látszik eredni, ámde a finnek népregéi közt is otthonos e név (Lencquist szerint