Seite - 335 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

335 látok; az a „messzi*. — „Hát a második: a harminczkettő mégis tizen- kettő?" Ezért is előre meg kellett fizetni az uraknak. „Ugy van az, hogy harminczkettő volt valaha a fogam; de most már csak tizenkettő." Ezt bizony maguktól is kitalálhatták volna. No, de a legnehezebb rejtvény: „hogy lehet megfejni három vén bakkecskét?" De már ezért könyökig kellett az uraknak nyúlni az erszényükbe. „Hát így ni, uraim, — mondá a pór, — a hogy most kegyelmeteket megfejtem." S tarsolyába dugta a pénzt. A Mátyás-adomakör többnyire azon eszme körúl forog, hogy a király az Ínségre jutott szegény embereket a dicsekedő gazdagok rovására fölsegíti. Erre vonatkozó adoma a budai kutyavásár. Egy juhásznak a török martalóezok elhajtották az egész nyáját ; nem maradt egyebe a hat komondoránál. Fogta magát, felballagott Budára, hogy a kutyáit odaadja a királynak; őrizzék a várat, maga meg beáll a fekete seregbe s majd úgy veszi vissza a juhait a töröktől. Budára érve, leült a várkapuba a hat komondorával. A királynak elmondták a palotásai a szegény juhász történetét, s arra ő rögtön leküldé a főurait, hogy vegyék meg a szegény ember komondorait jó pénzen. A sok fényes hatalmas úr egymásra árverezte a komondorokat s a kárvallott ember fölpénzelve tért haza a falujába s új nyájat tudott venni. Megtudta ezt a kapzsi szomszédja s gon- dolva, hogy ha ilyen jó kelete van Budán a kutyának, majd felterel ő egy egész kutyanyájat, s még gazdagabb lesz, mint eddig volt, az egész környékből mind összevásárolta, a mi csak kuvasz, komondor, szelindek kapható volt s vitte fel Buda várába. De biz oda be sem eresztették, hanem kutyasercgestiil együtt elkergették haza s azóta maradt fenn ez a sokat emlegetett közmondás: „Csak egyszer volt Budán kutyavásár". A magyar népadomák gyűjteményei között legrégibbnek tartható a „ Világ Bencze nevetséges történetiu czímű, mely a múlt században jelent meg. Ennél sokkal becsesebb, mert merőben eredeti, Szirmay Antal „ Hun- garia in />arabolisu czímű munkája, a melyben az is jellemzetes, hogy az elbeszélő szöveg latinul van írva, csak az idézetek vannak magyar nyelven. írott gyűjtemény azonban hamarább volt, melyet 1665-ben kezdtek szerkeszteni „ Csittvári Krónika" czím alatt, mely nevezetes gyűjteménye volt mind azon érdekes apróbb adatoknak, a melyeket a nagy história elfeledett