Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

338 Patvarista és jurátus. Még a negyvenes években nevezetes tipikus alakjai a magyar közéletnek. A patvarista joggyakornok valahol a vidéken, előkelő ügyvédnél vagy alispánnál, a hol pöriratokat másol, körmöl. (Non est bonus patvarista, qui non est bonus va barista, az utóbbi szó azt jelenti, hogy a hibát az Írásból „kivakaró".) E mellett az ő hivatala volt a pinczére felügyelni, pulykát, libát fölszeletelni, a dohányt megvágni, házi bálokban a tánczot rendezni, a principálist az úri székekre kisérni és a mellett a censurára készülni. A jurátus már dignitas volt : egész czímen „juratus tabulae regiae nótárius". (A királyi tábla felesküdt jegyzője.) Ez már kardot viselt, kucs- mában, atillában, feszes nadrágban, rojtos topánkában járt. Ennek már Budapesten kellett lakni, vagy a diaeta idején Pozsonyban, királyi táblai ülnöknél, királyi személynöknél, vagy tabuiaris fiscalisnál praktizálni. Joga volt a kúria zárt üléseibe bemenni hallgatónak. Szabadalma volt admoneálni, inhibeálni, evocálni, citálni, s a bizonyítványa olyan jogerővel bírt, mint a szolgabiróé és esküdtjéé együtt. Egy év alatt tartozott letenni a censurát s a diplomájában kapott vagy praeclarumot\ vagy laudabilét, vagy sufficienst. S azért fizetett egy aranyat. „Visszakapta az aranyat", ez annyit jelentett, hogy rejiciálták. A „sufficiens" silány kalkulus volt. Szerencsy királyi személynök azzal vigasztalta az utóbbival censurázott fiatal ügyvédet, hogy „ne búsulj öcsém, én is sufficienst kaptam". Az országgyűlésen ezek képezték a karzatot, azon kivűl a közvéle- ményt. Amott hangos tetszés és nemtetszés nyilvánításokkal : emitt nyilvános debattokkal és macskazenékkel. Régebben az országgyűlési tudósításokat is ők irták s pótolták a szabad sajtót. Ezeket a tudósításokat küldték meg az illetékes megyéknek. Híres macskazenéjük volt az, melyet Pozsonyban a főlovászmesternek adtak; de a mit az eltagadott, hogy ő nem hallott belőle semmit, midőn másnap az országgyűlésen a királyi személynök a Rendeket felhívta, hogy a megsértett zászlós úrnak elégtételt szolgáltassanak. Egy másik nagy macskazenéjükért Budapesten a personalis nagy inquisitiót tartott, de a kérdezett jurátusok arra a kérdésre, hogy ki volt a demonstratio rendezője, kópéságból mind ósszebeszélten egy kiváló egyházi fejedelem nevét emlí- tették úgy, hogy a vizsgálatot abba kellett hagyni.