Seite - 342 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

342 a másiknak. Az egész népség kiabál utánuk : „ne hagyd magad szürke, ne hagyd magad ráró; szorítsd Jancsi, szorítsd Miska!44 Ezúttal a ráró ért egy fejjel hamarább a czélhoz. A biró már akár Ítéljen. Lassan, lassan, biró uram; még egy futás az élet. Ez koronázza be. Az lesz a pünkösdi király, a ki most nyer. Harmadszor csak a két lovas fut, ki a két első futásban nyertes maradt, a többiek félre állnak. A ráró lovasa még ekkorig egyszer sem üté meg paripáját, karikás ostora most is oda van akasztva a nyakába ; ezúttal hát levág egy kis hajlós fűzfavesszőt, s a mint megindúlnak, kettőt rávág vele a lovára. Mint a dühös vihar nyargal a paripa e két ütéstől bőszülten előre, a jó szürke messze elmarad mögötte, a diadalmas legény a legnagyobb rohanás között visszafelé fordítja orczáját elhagyott társára, mintha azt kér- dené tőle: „hol maradtál, szolgám?44 Az egész nép tapsol. Ekkor a ráró diadalmas lovagjának virágokból és hosszú szomorúfűz ágakból font koszorút tesznek fel a kalapjára s mint a pünkösd királya, ő kezdi meg a tánczot az esteli mulatságban. Egy évig azután őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím. {árnak e mellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos; lovát, marháját tartoznak társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követ el, azért testi bünte- téssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig. Akkor azután vége van a pünkösdi királyságnak, ha csak újra megint nem a ráró lesz a győztes a versenyfutásban. Insurgens. Ez volt neve az első napoleoni hadjáratokban résztvett nemesi felkelőnek. Megvolt annál is a régi vitézség; egyes dandárokban verekedett is emberül, ezredenkint harczolt a wagrami, asperni ütköze- tekben; ámde a leggyarlóbb volt a fegyverzete. A többek között a főhadi kommandó a lovas insurgenseknek szuronyokat osztatott ki. Mikor a győri vesztett ütközet után a szétrobbantott csapatok Buda felé igyekeztek, Alvinczy tábornok fel akarta őket tartóztatni. Ekkor egy öreg nemes odalép eléje s azt kérdi tőle: „Kend az az Alvinczy ?u Azzal előhúzza a köpönyeg alól a puskáját, a melylyel csatába küldték : nem volt annak se ravasza, se sárkánya. „Nem sütné meg kend ezt a puskát?44 És még mai nap is, ha valakinek gorombaságot akarunk mondani, de hogy az még se legyen kimondva, csak azt kérdjük tőle: „Kend az az Alvinczy ?u