Seite - 349 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

349 Minő előkelő kifejezés van e dalban : Olyan a szemed járása, \ Olyan a szád mosolygása, Mint a csillag ragyogása, j Mint a hajnal hasadása. Milyen igaz és szép, pedig mily egyszerű érzelem e versben : A szerelmet pénzen ) De egy édes csókon Nem lehet megvenni, \ Ki lehet alkudni. Mily valódi erő van e dalban : Búzát kötöttem keresztbe, í Valahány szem van ezerbe, Nem tudom, hány van ezerbe? \ Annyiszor jussak eszedbe. Milyen szűzies gyöngédség e meghívásban : Az alföldön halász legény vagyok én, Tisza partján kis gunyhóban lakom én, Barna kis lány, jöjj be hozzám pihenni, Édes anyám majd gondodat viseli. Néha az epedésen túl nem is hatol az érzés, mint ama legismertebb és legszebb népdalban : Cserebogár, sárga cserebogár, Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár? Azt sem kérdem, sokáig élek-e? Csak azt mondd meg, rózsámé leszek-e ? Ha elválik a kedvesétől, szerelmét nem tudja elfelejteni : Kidűlt a fa mandulástól, El kell válnom a rózsámtól; Úgy elszakadtam szegénytől, Mint őszszel fa levelétől Megválik. Az elbújdosó magával viszi kedvese kezkenőjét s így énekel : Csókolom a kezkenőm ; Gondolom, a szeretőm. Még hűtlen kedvese iránt is gyöngéd. Szemrehányásában is ott van a szeretet melegsége : A te szemed olyan kerek, \ Lám az enyém olyan igaz, A hányra néz, annyit szeret; \ Száz közül is téged választ.