Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

354 jává teszi. Az ilyen népdali honosságot nyert költemények között első helyen említhetjük Vörösmarty Mihály Szózatát : „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar44; Kölcsey hymnuszát: „Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel44 ; Petőfi dalai közül : „Kis furulyám szomorú fűz ága44, — „Ereszkedik le a felhő44, — „A szerelem sötét verem44, s különösen e két strófás dalt : „Juhász legény, szegény juhász legény, \ — „Ha ez a pénz volna csak foglaló, Tele pénzzel ez a kövér erszény, S még száz ennyi lenne borravaló, Megveszem a szegénységet tőled; ; S ideadnák a világot radásnak; De radásul add a szeretődet." \ Szeretőmet még sem adnám másnak." Arany Jánostól : Leesett a Rigó lovam patkója, í Volt nekem egy daruszőrű paripám, Jeges az út, majd kicsúszik alóla, Eladatta a szegedi kapitány! Fölveretem orosházi kovácsnál, — ; Ott se' voltam az áldomás-ivásnál, Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál. ! Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál. Tompa Mihálytól : Télen, nyáron pusztán az én lakásom. A század elején különösen népszerűek voltak Csokonai dalai : „Földiekkel játszó égi tünemény! Istenségnek látszó csalfa vak remény." — „Este jött a parancsolat, Violaszín pecsét alatt", s a negyvenes években országszerte énekelték Vörösmarty „Fóthi dalát" : A legelső magyar ember a király ; Érte minden honfi karja készen áll. Lelje népe boldogságán örömét, Hír, szerencse koszorúzza szent fejét. Nevezetes azonban, hogy a legfényesebb harczi korszakoknak a nemzeti hadsereget lelkesítő dalai, a melyek mellett csaták után megpihentek, tánczra kerekedtek, mily ártatlan tartalommal bírtak, így az 1809-diki nemesi insurrectio dala ez volt : Sárga csizmás Miska sárban jár, < Ne várd Panni Miskát, mert nagy a sár : Panni patakon túl reá vár. \ Sárga csizma sárban járni kár. Az 1848/9-iki hadjáratban pedig több csatadal s azok közt egy magyar szövegű marseillaise mellett, a harczi kedvre gyulasztó énekekkel leginkább ez a dal járt együtt a táborral : Ég a kunyhó, ropog a nád : \ Míg a barnát szorongatom, Szorítsd hozzád azt a barnát! < Azt a szőkét elszalasztom.