Seite - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

361 mégis négyen laknak benne" (dió). — „Elől megyen fényeske, hátul megyen fehérke, fel van a farka kötve" (tű, czérna). — „Piros, de nem rózsa; kerek, de nem alma; rétes, de nem béles; ettem belőle, jaj, de nem édes" (veres hagyma). — „Száz madár megindul, egy köztük megsántúl, mind a száz megáll" (fonal, szövés). Igen rövidek, egy pár vonással elmésen rajzolók az effélék : „Nádnál vékonyabb, toronynál magasabb" (eső). — „Folt hátán folt, soha tű benne nem volt" (káposzta). — „E világot átéri, mégis egy tyúk átlépi" (kerék- vágás). — «Egy garas ára nem fér a házba" (gyertyavilág). — „Hátán háza, kebelében kenyere" (csigabiga). Kötekedő kérdések elmésen távolról véve, a szók többféle jelentésének vagy hangzatának elcsavarásával: „Mi megyen át a vízen árnyék nélkül?" (Hang). — „Melyik a legrosszabb vallás?" (Kárvallás). — „Melyik fa nem ég a tűzön?" (Tréfa). — „Miért néz a varjú a konczba?" (Mert nem mehet bele). — „Ki látott kenderből tornyot?" (A ki a kenderben állott). — „Miért hunyja be szemét a kakas, mikor kukorikol?" (Mert könyv nélkül is tudja). — De ezekben kevesebb eredetiség található és alig valami költőiség. Rendkívüli elmésség, találékonyság, ügyes szóferdítések és szójátékok- találhatók azokban a pajkos, nem erkölcstelen, csak testiesen játszi, találós mondásokban, melyek nemi viszonyokra vonatkoznak. Ezekben a nép szeszélye, gúnyos ere kimeríthetetlen. Sajátságos, hogy ilyekben mindig a kérdés hangzása vagy tartalma pajkos, testies; a felelet soha sem. Jele, hogy a testies dolgokon sokat jár az esze, képzelete; de azt nem akarja mutatni, sőt azzal csal, hogy azt színli, hogy nem ő, hanem a megkérdett gondolt olyas valamire. Kimeríthetetlen kedv, szeszély, ingerkedő ijesztgetés és bohóskodás van a tréfás mesékben, ehhez még játsziság, évődés a gyermekmesékben, mindig ahhoz való változatos beszéddel, s nem ritkán ütemes mondókákban, versekben. A nyelvnek oly egyszerűségét, ősi és gyermeteg tárgyszerűségét, őserejét, a kedély furcsa játékaihoz oly alkalmas voltát találjuk ezekben, milyet újabb nyelvekben ritkán. Némely mesén refrainképen keresztül hangzik egy némely mondóka vagy szólás-forma, érzelmes, hangúlatos szárnyas ige: „jótét helyett jót várj". Másokban vers-sorok: „Tányér talpam, lompos farkam, szép lyány mátkám, nyiss ajtót". Vagy: „Fújjad, fújjad én gyilkosom, én is voltam király lyánya, de most vagyok jávor- fácska, jávorfából furulyácska" stb. E mellett az egész elbeszélés módja M. 46