Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

A magyar palotás zene és a népdalok. A magyar zenének is megvan a maga történelem előtti mesés kora, melyet a régi krónikások igen gaz- dag virágzásának képzelnek. Jelenleg nem a ködös múlt találgatása levén czélunk : e szemlénket a későbbi, már adatokat nyújtó időkön kezdjük néhány fennma- radt irói név és műemlék ismertetésével. Van okunk hinni, hogy Mátyás király alatt a tudományok mellett a zeneművészet is az akkori időkbeli legfelső fokára emelkedett. Mert a nagy király semmiben sem szerette a középszerűt ; de adatok is ezt látszanak igazolni. Galeotti tudós udvari könyvtárnok szerint rendes sze- replők voltak az udvarban a dalnokok, kik a századok óta dívó szokáshoz képest, a hősök tetteit koboz- kisérettel énekelték. E szokás a múlt idők folytatása, kétségkívül fejlettebb alakban, mit abból lehet követ- keztetnünk, hogy a király nagyhírű zenészeket, jeles zenekart, énekeseket, sőt Fessler szerint énekesnőket is tartott. E zene- és énekkar kitűnőségéről eléggé tanúskodik Péter vulturani püspök egy IV. Sixtus pápához irott levelében, azt állítván, hogy jelesebbet nem hallott. Ivannes Tinctoris 46*