Seite - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

366 sőt a tánczzenét illetőleg egy olyan rhythmikai szerkezet is megvan bennök, mely napjainkban egészen kihalt s melynek létjogát most már sokan tagadják is : ez a három méretes űteny-nem. Ezek szerzői s a tánczzenét illetőleg átirói az úgy nevezett lantvirtuózok, kiknek Magyarország — miután e hangszert a nagy természettudós Galilei atyja tanúsága szerint II. Endre király keleti hadjárata alkalmával épen a magyarok hozták divatba Európá- ban, — nem lehetett szűkében. E lantvirtuózok napjaink zongora-virtuózait helyettesítették. Európa minden államának voltak ilyen művészei, kik a zenei tudomány általános jellemével a nemzetit is egyesítették, de egyszersmind művészetök által világpolgárokká lettek. így találjuk ezt ezen idők lantos zenegyűjteményeiben, melyek az utókor számára Bakfort Bálint és Bakfort jános magyar művészek emlékét fenntartották. Bakfort Bálint eredetét és nevét illetőleg még nincsen minden föl- derítve. Tulajdonkép Graevius (Greffus) Bacfort Bálintnak irják, s születésére nézve erdélyi szásznak mondják. Ellenkezni látszik ezzel az, hogy Antver- piában 1569-ik évben megjelent művei czímlapján magát Pannonius-nak irja, sőt a latinos Bacfarcus helyett a könyv ajánlata végén ez áll : Valentinus Bakfark, Pannonius. Ugyanitt még több zavart okoz egy lengyel nemes epigrammájának a szerzőt dicsőítő eme két sora : „lile lupi natus Trancini e sangvine cujus Ornatum gemmis hic Diadema vides." Bármint legyen, legalább annyi bizonyos, hogy anyai ágon szász eredetű. Először Erdélyben tűntette ki magát, minek következtében Zápolya Zsigmond magyar nemessé tette. Innen átjött Magyarországba s lett belőle Pannonius. Magyarországról a hatvanas évek folytán való- színűleg Zsigmond lengyel király meghívásából Krakóba távozott. Ott, mint udvari virtuóz, különös kegyben részesülvén, összes művei királyi költségen s a királynak ajánlva jelentek meg. A következő évtized folytán Krakóból európai körútra kelt ; meglátogatta Német- és Francziaországot ; s végűi mellőzvén Miksa császár meghívását, Olaszországba ment s ott Paduában, a lantvirtuózok főhelyén, telepedett le, hol 1576. augusztusában halt meg. Bakfort Bálint művészi nagyságáról számos fennmaradt művein kivűl eléggé tanúskodik paduai kortársainak a művész síremlékére vésett közvéleménye, mely szerint a lantot egészen szokatlan új módon kezelvén, mint egy második Orfeus közbámulat tárgya volt, vagyis a sírirat szavaival: „Valentinus Graevius, alias Bacfort, e Transilvania Saxonum Germaniae