Seite - 367 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

367 colonia oriundo, quem fidibus novo piane et inusitato artificio canentem audiens aetas nostra, ut alterum Órpheum admirata obstupuit." Műveit Párisban is kiadta Le Roy 1564-ben a szerző arczképével, mely megtisz- teltetésben többi pályatársait nem részesítette. Bakfort jánosról csak annyit tudunk, hogy „Fantasia Ioannis Bacfart Hungari" czím alatt van egy műve a müncheni kir. könyvtárban Besard „Thesaurus Harmonicusu-ában, mely gyűjtemény 1603-ban jelent meg. E szerint János kortársa s valószínűleg testvére, vagy épen fia volt Bálint- nak. Említett fantáziája még megfejtésre vár; de Bálint művei közül az akadémiai füzetekben már megjelent kettő : „D'amour me plains" és „Fantasia trium vocum." Alábbi melléklet a „Fantasia trium vocum" kezdete. Három szólama fuga-stílban versenyez egymással, mi egymaga is tanúskodik a szerző mély zeneismeretéről s hangszere virtuóz kezeléséről. Ezeken kivűl 1572—77-ből Jobin Bernhárd strassburgi kiadványában van még két névtelen lantvirtuóz átiratában két tánczzene : egyik lassú („Passamezzo Ongaro"), a másik lassú és friss („Passamezzo" és „Saltarello Ongaro"). Mindkettő hű képe az akkori magyar palotás tánczzenének, sőt, mint már említettük, a saltarello-nak nevezett friss három méretes üteny- nemével a magyar zenének és táncznak egy egészen kihalt ágát mutatja. Mind a lassú, mind a friss jól kimért s tarkán képletező rhythmusai inkább