Seite - 369 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

369 családok őse Barna Mihály, 1737 táján gróf Csáky Imre bibornok udvari primása, kinek életnagyságú arczképc alá maga a bibornok iratta e nagy kitüntetést: „Magyar Orfeusu. így Czinka Panna czigány leányt is, kinek művészi híre napjainkig fennmaradt, Lányi János, gömörmegyei földbirtokos képeztette. Czinka Panna férjhez menvén, nem kevesebb mint két banda- személyzettel ajándékozta meg a nemzetet. Késő vénségben halt meg (1772 Gömörben), végrendeletileg maga mellé temettetvén Amati hegedűjét, melyet Csáky bibornoktól kapott volt ajándékban. Van rá adatunk, hogy a czigányképzésnek az a neme, melyet némely vidéki vad bandával szem- ben napjainkban szoktak gyakorolni, már a XVIII. században sem volt új dolog. Ugyanis minden műkedvelő magyar embernek épen úgy megvolt a maga nótája, mint ma. Közlakomák, mulatságok alkalmával a nótát a primás az illető füléhez hajolva szokta játszani. Ilyenkor kezdődött a leczke, t. i. az igazi dallamot most már a hallgató addig dalolta a primás fülébe, míg a nóta néha szegényebb, de néha gazdagabb lett egy újabb változattal. Innen végre nemcsak az következett, hogy a czigány minden- kinek tudta a nótáját, hanem kétségtelenül az is, hogy a palotás zene nemzetiebbé, dallamosabbá és hangzatosabbá lett; mert mind a szakértőkre, mind egyszersmind a vezérkedő műkedvelőkre igen nagy hatása volt a népdalnak. Ily zenei élet folytán a palotás zene a XIX. század első felében érte el legteljesebb kifejlését, művelt zenész-társulatok és magyarajkú zeneköltők közreműködésével. Egy társulat élén állott Fáy István gróf — alapos képzettségű műkedvelő és zongoravirtuóz — kinek ősi kastélyában (Abaúj- megye Fáy helységében) számos műkedvelő szokott koronként összejönni. Részint zenekari, részint vonósnégyes előadásokat tartottak, most klasszikus — Haydn, Mozart-féle, — majd újabb szerkezetű magyar palotás zene- művekből. Az akkori krónika e társulat tagjai közül is többeket ismertet, mint alább következik : „Ezen muzsikatársaságban — így szól a krónikás — méltán első helyet foglal el maga az igazgató gróf (Fáy István), ki forte- piánón, mint vezérmuzsikai műszeren ifjú esztendeit s a várakozást felülhaladó tehetségénél fogva, bámulásra méltó remek módon játszik. Liszt Jánost, tekintetes Szathmár vármegyének chirurgusát, a muzsikálásban kitűnő ritka tehetségénél fogva ezen vidék magyar Orfeusának lehet nevezni. Jeles hegedűs volt, s különösen a nemzeti nótáknak tökéletes kijátszásában tűnt ki. Becses hazafiúi indúlattól vezéreltetve, minden tálentomát a magyar M. 47