Seite - 370 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

370 nóta nemesítésére fordítá. Tekintetes Jászói Bérezik Imre úr, több tek. vár- megyék táblabirája, ki a generalbasszusnak törvényeit is jól értvén, jeles szerző. Tekintetes Selyebi Tiszta Károly táblabíró úr, ki az operális dara- bokban olykor elófordúló olasz szabású kellemetes hangú éneklésre nézve érdemel említést. Tek. Leeb Ferdinánd úr, kassai lakos, első solo principális violinista, a ki muzsikai lángelméjére nézve akármely országos híres violi- nistával vetélkedésbe jöhet, s minden új hangmű-darabokat prima fronte játszik," sat. sat. Ime a tekintetes táblabiró-zenekar és méltóságos igazgatója, kik a nemzeti zene fejlesztésében nem kis érdemeket szereztek. Az ötvenes évek végén Fáy gróf a lapokban is ismertette régibb művészeinket, de ezen kivűl néhány igen érdekes füzetet adott ki (zongorára 4 kézre) Lavotta, Csermák, s több korábbi szerző műveiből. Hasonló czélja volt a veszprémi kiadó- társaságnak , melynek megbízásából Ruzicska Ignácz szokta zongorára alkalmazni jelesebb kortársai műveit. Fáy grófon kivűl a többi Fáyak is kitűnő zeneköltőknek bizonyúltak, s az Orczy családnak is több jeles tagja foglalkozott zeneköltéssel ; sót a versköltők is megkisérlették egy-egy palotás szerzését. Példáúl Kisfaludy Sándortól kettőt ismerünk: egyet 1822-ből s egyet 1823-ból. Verseghy pedig és Horváth Ádám már elébb sok szép dallamot hagytak nemzeti örökségül. De nem tarthatván tüzetes szemlét azok nagy száma felett, kik vagy múzsájokkal vettek részt a zenei életben, vagy mint pártfogók segítették a működőket, záradékúl négy kimagaslóbb egyénre fordítjuk az olvasó figyelmét, kiknek művei kiadásában a kiadók versenyeztek. Fentebb már említettük Lavottát és Csermákot; a másik kettő: Bihari és Rózsavölgyi. Lavotta János szül. 1764 július 5-én Puszta-Födémesen (Pozsonymegye), meghalt 1826 aug. 10-én, némelyek szerint Tályán, mások szerint Mádon. Tősgyökeres magyar nemes család ivadéka. Iskolai évei részint Pozsonyban, részint Nagy-Szombatban folytak le. Zenei tehetsége már ekkor zavarólag hatott más teendőire, s e miatt főleg mostoha anyja olyan jelenetekre adott alkalmat, hogy a heves ifjú egyszer a Ferdinánd herczeg-féle gyalogezred bakái közé is felcsapott, s ily minőségben két hetet töltött Pozsonyban. Atyja közbenjárására az egyenruhát letevén, Bécsbe vándorolt, s néhány hónapig megfeszített erővel élt zenei szenvedélyének, mely a költésben és hegedűjátékban központosúlt. Bécs fényes szalonjainak szívesen látott s megbámúlt vendége volt. 1786-ban a pesti egyetemen iratkozott be jog-