Seite - 377 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

377 nem említve — a törvényeket is énekelték. A népdalok s az ebből alakúit nép- vagy tánczzene az idegen ajkú szomszéd népekre is megtette hatását. Midőn a magyarok 1151-ben a csehek és lengyelek társaságában Izaszlaw nagy fejedelem mellett mint szövetségesek harczoltak s győzelmi pompával Kievbe vonúltak, a városiak ünnepi lakomákat adván, boldog volt az a ház, hol a magyar zene megszólalt.* Mikép virágzottak népdalaink ez időkön innen is, csaknem négyszáz év múltán (1544), hú képét láthatjuk Sylvester (később bécsi egyetemi tanár) bibliája újszigeti kiadásának epilog- jában: „II enekekben, kiváltkepen az virágénekekben, mellekben czudalhatta minden nép a magyar népnek elméjének éles voltát az lelisben, mely nem egyéb, hanem magyar poézis. Mikor illen felsighes dollogban illen alávaló példával ilek, az ganeyban arant keresek, nem azon vagyok, hogy az hívságot diczérem. Nem diczérem az miről az illen inekek vadnak, diczerem az beszídnek nemesen való verzísit." Mikor ez epilóg Új-Szigeten világot látott, akkor már kétségkivúl véglegesen megtörtént Magyarország népei közt a nyelvi és zenei elvegyülés, mit a magyar nyelv számtalan szavában s zenei rhythmusában észlelhetünk. E szerint népdalaink choriambusai mellé sorakoztak, mint fentebb láttuk, a páratlan ütenynemek, s ezeken kivúl oly párosak, melyek méretei a choriambustól eltérőleg, egymáshoz egyenlők. A páratlanokat, mint maga a rhythmus (J~] J J) igazolja, népünk a lengyelektől kölcsönözte, a párosak közé vegyítette s ily minőségben nap- jainkig megtartotta. Az ily dalok nem hogy zavarólag hatnának, de igen érdekes változatosság szülői. Példáúl csak egyet idézek a székelyek közúl : azonosak a tót és román rhythmusokkal. Hogy azonban e rhythmusokat a melodikával mikép párosítja a tót, a román s a magyar : mindenik dalai- ban azonnal felismerhető. A különbség okát, miután mindenik ugyanazon rhythmussal él, nem a rhythmusban, hanem inkább nemzetiségi véralkatuk- * Gesch. v. Halitsch und Wend. 481. 1, Engel. M. 48 Szintén lengyel eredetűek az összevont (syncopált) rhythmusok ellenben a páros és egyenlő méretűek, pl.