Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

384 megyében) 1813-ban. Iskoláit Miskolczon és Sáros-Patakon végezte. A nem- zeti szinház tagja lett 1837-ben, meghalt Budapesten 1851 július 19-én. Kitűnő költői tehetségével egyszersmind alapos zenei műveltség párosúlt. Mindjárt kezdetben a „ Szózattt-ra szerzett pályanyertes nemzeti dala — ha egyebet nem ír is — biztosította jó emlékét, mely ma is meg-megújúl minden nemzeti ünnep alkalmával. Egressy azonban sokat írt. Eredetiségök- ben zamatos szép dalai egymást érték, s több mint három évtizeden át voltak napirenden Budapest s a vidék hangversenytermeiben. Dalai szoros értelemben nem műdalok, hanem művészi népdalok s átmeneti korszakot képeznek a műköltészetre. A nép divatos költői viszketegből soha sem vetemedik nótacsinálásra. A ki tehát ösztönszerűleg verset és nótát hevenyész, annak műhelyéből a természet legközvetetlenebb valódi költészete jő közforgalomba. Egy Arany, Petőfi maga szokta kisimítni eredeti fogalmazványait; a nép fia, ha irni tudna, sem irna fogalmazványt, hanem hevenyészete szájról szájra menvén, a közforgalomban addig javítódik, csiszolódik, míg végre eléri netovábbját. Minden községnek megvannak a maga mesemondói, kik egyszersmind verselnek és dalolnak is. Fájdalom, mint a magasabb körökben, úgy a nép közt is ők a legszegényebbek, ha szabad úgy mondanom, az isteni adomány szegényei. A hetvenes évek elején e sorok írója két nyáron gyűjtött nép- dalokat Heves, Borsod, Zemplén, Gömör megyékben, meg a székelyek közt. Több helyen meglepte, hogy a nép egyszerű leányai egy albumfélébe össze- írják a dalokat ; másutt viszont, hogy ha valamely tolla alá mondandó vers nem jutott eszökbe, mást hevenyésztek. A népdalok számát statisztikailag pontosan kimutatni nem lehet. E sorok írója fentebb említett gyűjtésének eredménye 800 olyan dallam volt, melyek sajtó útján még nem adattak ki. De egyszersmind csaknem ennyit hallott részint a már kiadottak, részint éretlenek közül, melyek tudomásúl vételre nem voltak érdemesek. Miután azonban e gyűjtés csak a fent nevezett helyekre szorítkozik, föltehető, hogy ama szám egész Magyarországon, a régibb kiadványokkal együtt legalább hárommal sok- szorozható. Ez összegből napjainkig többféle kisebb, nagyobb gyűjtemény jelent meg énekszóra zongorakisérettel. Kezdeményezőnek e téren is a Kisfaludy- társaságot mondhatjuk. Ugyanis az Erdélyi gyűjteménye számára beküldött m*