Seite - 390 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

390 nem szegénységre vagy fösvénységre, hanem arra mutat, hogy a fedetlen lábakat nemcsak tisztességtelennek nem, de magára nézve tetszősnek, sőt társadalmi kötelezettségnek tartotta. Erre mutat az is, hogy — kivált a leányfélét — csikorgó hidegben épen úgy láthatni mezítláb, mint a májusi pázsiton. Ügy szép a lyány, ha „firiss". Ma már lassanként kihal a piros csizma, s helyét drága bőr-, atlasz- és bársony-fűzős, húzós, czifrán kivarrógépezett topánkák, Esztergom táján piros ,^ vagy aranynyal-ezüsttel hímzett papucsok és harisnyák foglalják el. A kéz és alsó kar munkában s általában hétköznap mindig fedetlen, de annál gondosabban fedett ünnepen és templomban. Városokon általános a keztyű a hosszú derekú újjas ruhához. Falukon a keztyűt a karra gonddal és tisztesen borított színes vagy fehér kendő pótolja, mely alatt a keresztbe tett két kar mozdúlatlan nyugszik az övön. Nagyobb városokban a vagyono- sabb osztály idősbjeinél általános a karkeztyú (mull); de hogy a Mátyus-földi nők népviseletének hogyan lett ez téli-nyári elmaradhatatlan kiegészítőjévé, azt nehéz volna kimagyarázni. A haj leányoknál középen két felé választva, hátúi tövön csomóba kötve, s egy vagy két ágban bokrára kötött széles szalaggal ékítve foly le a derékra; városi és nagyobb helyeken két ágba fonják, sőt a főváros környékén kontyba is tűzik. Egy nagy vidéken gyöngygycl hímzett párta övezi a homlokot, s a pártáról színes szalagok árnyékolják a halántékot és homlokot is. Függőt a magyar nép leánya ritka helyt visel. Gyűrűvel a városi nők újja rakva; falukon is szabad azt viselni, de nem aranyból; az ezüst épen megvetés tárgya: cselédlánynak való. A nők fejkötöje a különböző vidékek szerint sokféle. Tornyos csipke fejkötő, régi magyar bodros; aranycsipkés konty; féltenyérnyi szalagcsokor csekély gyöngy-díszítéssel; kúp-alakú fekete konty; reeze-, fátyol-, szőlőlevél- konty; czipó-konty; dióhéj-konty; perecz-konty, mely a széleibe fűzött szalag segélyével a hátúi csomóba tekert hajat összetartja. Nagy-Sarló környékén vörös szövettel, arany csipkékkel bevont magas süveg-szerű fejdísz, mi az asszonyoknak harczias tekintetet ád; a Jászságban a pánt; arany-ezüst csipke, melyet a fiatal nő csak első gyermeke születéséig visel, azontúl iljabb lánytestvére vagy nő-rokona használatára teszik el, s helyette a nő drága mívű imádságos könyvet kap. Hátha nincs lánytestvér, sem nőrokon; csak maga van az egyetlen lány, az aranyos meny, a drága kincs, a két öreg pár és a fiatal férj