Seite - 391 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

391 szemefénye, kiről azt szokás mondani: „Istennek, embernek egyaránt kellendő!" Az öregek, a meddig látják, kisérik szemükkel, mikor a szent- egyházba indul. Az ilyenen esik meg, hogy az arany csipke továbbra is ott felejtkezik a fekete hajon, holott az imádságos könyv, s még inkább a távolba elsugárzó szemek váltig hirdetik, hogy van már kiért napjában kétszer imádkozni, hogy ölben kell már az arany csipkét hordani, nem a fejen. Fél vállra vetett mentéje, mint egy csapkodásra kész galamb-szárny, feleselni látszik a világgal. Ne csudálják őtet, mert ő már csak magának szép, meg azoknak, a kiknek karjáról az ő kis rózsája mosolyog felé. Menyasszonyi láda. A fej-ékekre fehér, átlátszó, aranynyal áttört fátyol (födél, bú-födél), az idősebbeknél patyolat vagy színes kendő borúi. A fátyol, melynek ritka szövetén átragyog az ékítés, két oldalt lefolyik a derékon, melyhez színes öv szorítja gyengén; két vége az övön alul arany-rojtban vagy csipkében végződik, melynek neve a Mátyus-földön fidéL Az idősebbek nagy barna kendővel borítják le fejőket, (hűsses, hátravető, árnyéktartó). De egy egész széles, mély, kékre festett menyasszonyi láda minden titkait kellene annak ismernie, a ki a mi szép fehér-népünk minden ékes- ségét el akarná sorolni. Egy egész tulipántos ládáét, a mely, hogy mekkora lehet, abból is gondolható, hogy az az eladónak egész örökségét magában