Seite - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

392 foglalja, mert az ő öröksége az ő kelengyéje. Százszor sorba nézegeti, százszor fel is próbálja titokban valamennyit, a czipellőtől az ingvállig, csak egy van, a mihez nem mer nyúlni, a mi elveszi a szeme világát: a fóköt'ó. Hogy merné ezt föltenni, míg a „hitet" el nem mondta! Örül is neki, de fázik is tőle, mikor az öregek incselkedve eléje tartják. „Ne mutogassák kigyelmetek; úgyis tudom, hogy rám szakad a ház, ha én azt felteszem holnap éjfélkor." „Rád hát!" bíztatja az öreg, „anyádra is rászakadt, annyit járta a menyasszony-tánczot." Bizony nagy kő nehezül arra a kis szívre, mikor ezt feltűzik. De bezzeg kényes ám harmadnapra, mikor már főkötősen megy fel az Isten házába. A téli felső-ruhákban nagy a változatosság. A nagy alföldi városokban prémes felöltőkké változott a régi vidra-, róka-, nyusztprémes palást. Tiszán túl sötétbarna kis kerek bunda, a felső Tiszánál fehér guba járja. Másutt ismét nagy nehéz beszövött, vagy selyem- és kázsmér-kendőket öltenek elől keresztbe véve, s hátúi derékon megkötve. A piros szattyán-virágokkal díszí- tett báránybőr ködmcn, mely hajdan általános volt, ma már egyes vidékekre, s maholnap egyes falvakra és takarékosabb családokra szorúl. Helylyel-közzel testhez álló, katonás szabású aczélgombos kék posztó dolmányka dívik szép egyszerűségben, míg a Jászságban sokat érő prémezett kék mente borúi a kerek vállakra, aczél vagy ezüst csiga-gombokkal, arany-ezüst sujtással és mentekötővel; egészen hasonló ahhoz, a milyet a nádor-huszárok (jász- kún fiúk) viseltek. De még a legdélczegebb huszár mente-vetése is micsoda ahhoz képest, a mint azt a jászladányi menyecske hordja ! II. Férfi-viselet. Ez szintén fehér, b'ó-red'ós, rövid. Ennek is egyik legjellemzőbb darabja az ing. Díszítésében, redőiben azonos a női ingvállal; rendszerint fehér gyolcs vagy patyolat, néha gyengén kékítve; galléron, mellen, kézelőn fehér, néha színes hímzéssel; paraszton hagyva ritkán. Ujja vagy kézelős, vagy lobogós. A kézel'óst a csuklónál gombbal vagy szalaggal foglalják össze, s ennek változatai nem igen vannak; legfölebb, hogy a kézelőre fodrozott csipkét vagy különféle hímzéseket varrnak. Ez utóbbiak között érdekes a palóezok családi liimzése, az úgy nevezett kigyó, melyet a kézelőre szoktak hímezni. Minden egyes családnak megvan a maga mintája, melyet nem változtat soha, melylyel a magáét az összetévesztés ellen óvja, s melyet egymás között épen úgy ismernek, mint a nagy családok egymás czímereit. Büszkék is rá, s nem egyszer hallani ilyen csipős észrevételt a kérkedőre: „Beszél ám a kék koczka-kigyó".